Az év 2185. Százötven évvel a Nagy Polgárháború néven elhíresült incidens után a Termiborg Iparvállalatok vált a Föld, és az ismert világegyetem legerősebb katonai hatalmává.

Ez alatt a százötven év alatt fajok százaival találkoztak, és kötöttek szövetséget, tovább erősítve hatalmi helyzetüket. De, mint ahogy az érmének is két oldala van, így rengeteg olyan faj, és csoport volt, akik nem voltak hajlandóak a szövetségre, de emellett háborút kezdeményeztek a T.I.S. ellen. Ezek nagy része anarchista, terrorista, lázongó zsoldos, vagy idegen xenomorf. De ezek mind eltörpülnek egy olyan ellenség mellett, akik ezeddig az Iparvállalatokat, és általa a Legfőbb Parancsnokot szolgálták. Az árulók a legfájdalmasabb ellenfelek. Az év 2185. A bolygó pedig az Aurora Sigma.

-Esküszöm mindjárt kidobom a reggelit. –mondta egy magas alak.
-Dan’ te mindentől rosszul vagy ami akár csak egy méterrel is a talaj felett van. –mondta a társa közvetlen mellette, mire enyhe nevetés volt a válasz.
Daniel Krieg volt a Piszkos Ötvenes nevet viselő különleges egység legidősebb, de ugyanakkor leghalálosabb tagja. Ellentétben a társával, aki a „Pöröly” becenevet viselte, lévén mindenre egy megoldást látott: Szét kell zúzni. Ugyan folyton civakodtak, mint valami idős házaspár, de elválaszthatatlanok voltak, ugyanis remekül kiegészítették egymást.
-Pont te dumálsz, te tohonya! Nem emlékszel esetleg a múltkor, amikor a Nexus Primeon voltunk ki hányta el magát a gépen, teljes respirátormaszkban? –kérdezett vissza, mire harsány röhögés volt a válasz.
-Kapd be Dan. Peterson, nem kérdeznéd meg a mi drága Fleet hadnagyunkat mennyi idő, míg letesz minket valami rendes talajra? –kérdezte Pöröly.
Peterson százados, vagy hivatalosan Peterson másodparancsnok töltötte be az említett szerepet az osztagnál. Habár ez volt a titulusa hivatalosan, a gyakorlatban egyfajta tisztiszolga szerepet töltött be, mivel a csapatot vezető Thomas Shadowwyrm Lordtábornok minden akciót személyesen vezetett. Furcsa neve és rangja miatt viszont katonái csak „Főnök” néven szólítják, de ugyanakkor a galaxis, lobbanékony természete és emberfeletti képességei miatt a „Termiborger” gúnynevet is ráragasztották, lévén ahol megjelenik, ott a győzelem szinte biztossá válik.
-Főnök, kezdünk unatkozni, mikor érjük el az operatív zónát? –rádiózott előre a pilótafülkébe.
-A hadnagy szerint még úgy két perc. –jött a válasz. –szóval én a ti anyaszomorító seggetek helyében elkezdenék összepakolni. A műveleti zóna peremén fogunk leszállni, eligazítás a talajon.
Valóban, két perc múlva, amilyen csendesen eddig repültek, olyan csendesen le is szálltak egy nagyobb tisztás szélén. A gép hátsó ajtaja kinyílt, és egy lágy, női hang szólalt meg az interkomon keresztül: Na, fiúk lányok, én eddig hoztalak titeket. Most pedig kifelé a madárkámból, mielőtt személyesen rúgom le azt a ványadt valagatokat a gépről!
Miután mindenki leszállt, a Főnök is lemászott a gépről, majd miután amaz visszament a támaszpontra, intett az embereinek hogy gyűljenek köré:

-Na, mondom mi a szitu. Az FH szerint a helyi ellenálló csapatokat egy T.I.S. parancsnok vezeti. A hírszerzés szerint nem más, mint egy régi ismerős, Angus Griffin hajókapitány. Namost, mivel szakadár, így egy élve kell elfognunk. De mivel ugyanakkor ő, mint ismert, hajókapitány, így a tudása Omega besorolású célponttá teszi. Aki nem tudná, ez annyit tesz, ha csak megvágja magát egy éles papírlappal, akkor mind mehetünk a hűvösre. Itt főleg Pörölyre gondolok, mert ugye egyesek szeretnek minden problémát bombákkal, és robbanóanyaggal megoldani. –fojtott röhögés volt a válasz – Most pedig térjünk át a terepre. Peterson, a vetítőt.
A százados egy apró, 3lábú eszközt szedett elő, amibe miután belehelyezett egy kártyát, elkezdte a terep 3d változatát vetíteni.
-Krieg, te és Pöröly itt fogtok lőállást felvenni, Greg és Brom pedig a szemközti oldalon egy ugyanolyan mélyedésben –Mondta a Főnök, miközben a térkép két pontjára mutatott, egy folyó mentén. –Peterson, te vezeted a szakaszokat, egy irányból fogtok támadni. A terv egyszerű. Krieg és Greg elintézik az őröket a meredély keleti oldalán, ahonnan utána betör az osztag. A feladatotok elintézni a külső véderőket, majd amint lehet követtek a bázison belülre.
-És te addig hol leszel főnök? –kérdezte Peterson.
-Én addig megyek és megkeresem ezt a seggfejet. Ha tiszta a terep szólok és indulás befelé. Van kérdés? Nincs, rendben akkor lássunk neki. Becsület, Bátorság, Hűség! –kiáltotta, majd az bázis felé indulva láthatatlanná vált.

 

-Figyelem mindenki, itt Sasszem. Ellenséges őrjárat a keleti oldalon. 2 katona, a ruhájuk alapján zsoldosok. Megálltak egy fa mellett, éppen bagóznak.
-Vettem Sasszem, itt Főnix. Látom őket. Enyém a bal, tied a jobb. Háromra. Egy, kettő…
A két lövedék szinte ugyanabban a pillanatban ért célt, vérpermetté változtatva a két katona fejét. Kihasználva az átmenetileg tiszta utat, az Ötvenesek lerohanták a bázist, és az első sortűzben vagy tucat zavarodott őrt öltek meg. Viszont ezek is képzett katonák voltak, így amint elmúlt a meglepetés ereje, fedezékbe vonultak. Egyfajta állóháború alakult ki, ahol mind2 fél vaktában tüzelt a másik felé, abban reménykedve, hogy inkább ők találnak el valakit, és ne őket ugyanaz a valaki. Egyedül a feljebbről lövő két mesterlövésznek volt jobb rálátása és fedezéke, így ők szépen egyenként igyekeztek lelőni mindenkit.
Eközben a Főnök berohant a bázisra, és azonnal keresgélni kezdett. Miután talált egy terminált (és közvetlen előtte kitörte az azon dolgozó technikus nyakát) letöltötte a bázis összes kódját, és alaprajzát, amelyek segítségével könnyedén haladt tovább. De még így sem sokon múlt, hogy belerohanjon egy osztag nehézmechbe, amik épp kifelé tartottak, hogy felszámolják a támadást.
-Picsába! Figyelem mindenkinek, nehézmecheket kaptok hamarosan, elő a nehézfegyvereket!
-Basszus Főnök, pedig már épp kezdett nyugis lenni itt minden. Nem tud vmit tenni azokkal a konzervekkel? –jelzett vissza Peterson.

-Negatív. Csak olyasmit, ami túl látványos lenne. De van egy ötletem. Lemming, jelentkezz!
-Parancs Főnök. –jelentett egy fiatal katona.
-Ha a konzervek kiértek te berohansz a bázisra, és csatlakozol hozzám. A többiek kint maradnak, és feltartják a mecheket, amíg azok meg nem döglenek, vagy nem találjuk meg a vezérlőtermet. Állj a bejárat mellé, álcalepel fel, és amint kiértek a konzervek rohanj be.
-Vettem.
Lemming, ahogy mindenki hívta, csak két éve került az osztaghoz, de azóta már legendássá vált, mert bármilyen eszelős, és öngyilkos akcióból egy karcolás nélkül jött elő. Ironikus módon viszont a kocsmai verekedésekben, amiben az osztag rendszeresen részt vett, folyton alul maradt. Viszont ez a furcsa… képessége tette remek felderítővé.
Amint megjöttek a konzervek, a fiú berohant az épületbe, és elindult az alsóbb szintek felé. Csakhogy a harmadik sarok után egy erős kéz rántotta be egy terembe, ami előtt egy másodpercre őrjárat haladt el.
-Nem azért hívtalak ide, hogy kinyírasd magad kölyök. –Cseszte le a főnök. –Na, mozgás tudom, hol van Griffin.
Kb. ötpercnyi várakozás után ismét elindultak a bázis alsóbb részei felé, majd ugyanennyi idő múlva a központi teremhez értek. Belül viszont nem Griffin, hanem egy erőmező várt rájuk.
-Ok, erre nem számítottam. –jegyezte meg Lemming.
-Nem gond kölyök, állj hátrébb. –mondta a főnök, majd levette a sisakját.
Lord Shadowwyrmre nem igazán mondhatná az ember, hogy nem megnyerő az arca. Ami azt illeti nagyon megnyerő, és biztonságot sugalmaz. Viszont aki ismerte tudta, nem ajánlatos baszakodni egy olyan emberrel, aki képes a gondolatai erejével egy fél várost a földel egyenlővé tenni. A pajzs, ami amúgy mindennek ellenállt, ami kisebb volt egy atomrobbanásnál, most egy hatalmas dörrenés kíséretében omlott össze. Mögötte pedig ott várakozott a maga alacsony, és nagyon elhízott alakjában Griffin kapitány.
-Angus Griffin –kezdte a Főnök –Árulás, és titkos információval való kereskedelem miatt most velem fog jönni. Ha ellenáll, akkor erőszakkal visszük el innen.
-Lám, lám, lám. A Legfőbb Parancsnok kedvenc kis csicskása, Termiborger. Hogy van az a vén fattyú, nem haldoklik még? –kérdezte egy fennhéjázó vigyor kíséretében.
Ekkor a Főnök szép lassan odasétált elé, majd teljes erővel lefejelte, hogy csak úgy reccsent Griffin orrcsontja. Amaz szenvedve a földre rogyott, és nyöszörögni kezdett, mire egy jobbegyenes után elhallgatott.
-Lemming, a csata kint még folyik. Ha tippelnem kéne, akkor az ott a vezérlő. –Mondta, miközben egy panelra bökött.
-Máris Főnök. Nem azért, de ezt a barmot nélkülem is elintézte volna, miért kellettem én ehhez? –kérdezett vissza, miközben a konzolt próbálta feltörni.
-Én nem vagyok hacker, egyesekkel ellentétben, és megvolt rá minden esély hogy ezeket a konzerveket kapjuk ki. De nem ez volt a legfőbb indokom.
-Hanem?
-Kellett egy szemtanú, aki bizton állítja, hogy ez a háj pacni elesett, és szétverte a fejét. –Mondta a Főnök, mire egy őszinte vigyor volt a válasz.

Miután kiértek a felszínre, cipelve a célszemélyt, már 3 hajó várt rájuk. Ebből 2 erősítést, a 3. pedig egy biztonsági osztagot hozva. Az utóbbi ajtaja kinyílt, és két, mattszínű páncélt viselő személy, és egy zölden világító szemű droid lépett elő.
-Lord Shadowwyrm. –kezdte a robot a saját gépies módján –köszönjük hogy kihozta Griffint, hálásak vagyunk, de innentől átvesszük. Uraim! –Intett a droid az őröknek, akik elvitték az eszméletlen kapitányt. Miután hallótávolságon kívül értek, a Főnök kérdezett vissza: -Geist, még mindig tart a bevetés?
Az említett robot ekkor majdnem emberi hangon kezdett beszélni: Jah. A parancsnokság szerint ezek között a véreskezű tetvek között is vannak árulók. Csak ugye ki gyanakodna egy”prototípus protokolldroidra”?
-Főleg egy olyanra, akiben emberi agy van, mi? –kérdezett vissza a Főnök. –De persze ez jobb mint egy kórházban bámulni a nagyvilágra egy tartályból, nem?
-Annál bármi jobb barátom. Na megyek, mielőtt gyanút keltek. –Mondta a „robot” majd visszatért a hajóhoz.
Lord Shadowwyrm még egy órán át járkált a táborban, minden katonához volt egy-két szava, amíg meg nem látta, hogy Krieg egy mech fejét próbálja lefeszíteni a rohamkésével.
-Próbálod szétszerelni? –kérdezte a Főnök.
-Inkább hazavinném trófeának a fejét. Ilyen állatra még nem lőttem. –mondta amaz, mire mind a ketten harsányan felnevettek.
-Na, csak szólni akartam, hogy egy óra múlva behajózunk, nem ártana összepakolnod.
-Meglesz Főnök. Hova megyünk most?
Amaz ekkor megállt, és rövid gondolkodás után csak ennyit felelt: -Ahol szükség van ránk.
És szükség az mindig lesz. Mert ugyan Griffin elfogása fordulópont volt, de csupán a bolygón folyó harcokban, és nem a T.I.S. elleni háborúban. És amíg vannak árulók, és ellenállók, addig a Piszkos Ötvenes küzdeni fog. És ahogy a vers is mondja: „Ők csak egyszer nyugszanak: Ha sírba téve alszanak.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.