Az eretnek
1
Az Aslon bolygó. Valaha gyönyörű világ lehetett, de amióta a Káosz megfertőzte nem volt miben gyönyörködni. Épeszű embernek biztosan nem. A lakosok szörnyű kínhalált haltak. Karóba húzták őket, és a Káosz eltorzult jeleit festették a testükre. Hadlen ezredes tudta, amint földet érnek, és kiszállnak a csapatszállítókból a katonái, a morál csökkeni fog. Ezért kéretett egy csapat káplánt, akik megáldják azokat, akiknek erre szükségük van. És egy komisszárt, aki maga volt a törvény most, az Acélcápák negyedik ezredében. A katonák tudták, ha harcra kerül a sor, nem lesz visszavonulás, ha csak nem adnak ki parancsot. Az ezredes még elnézné, ha visszavonulnának parancs ellenére, de a komisszár nem.
A leszállás óta három hét telt el. A fővárost megközelíteni nehezebb és lassabb volt, mint gondolták. Az Acélcápák kénytelenek voltak házról házra, utcáról utcára előre haladni. A Káosz söpredéke rendkívül taktikusan használta ki a romos házakat, tornyokat. Hadlen tisztában volt vele, hogy túl lassan haladnak. Eddig négy várost pucoltak ki. Muldvar komisszár már vagy tucatszor javasolta, hogy kérjenek légi támogatást.
- Ezredes, sietnünk kell! A Flotta két héten belül indulni akar a Cosa bolygóra. – mondta Muldvar az eligazításon. – Túl sokáig piszmogunk a bejutással. Légi csapást kell mérni a városokra!
- Lehet, hogy igaza van. – az ezredes egy pillanatig a csizmája orrát tanulmányozta. – Rendben, kérjen légi támogatást. Bombázzák le a városokat. A fővárost amennyire lehet, hagyják egyben. Leléphet!
Muldvar tisztelgett, majd távozott a tiszti sátorból. Hadlen végignézett a saját tisztjein. Mind feszülten figyelték, a komisszár és az ezredes vitáját. Tudták, hogy maga az ezredes is tart valamennyire a kirendelt politikai tiszttől. Sanders őrmester jelentette a veszteségeket és a sebesülteket, amit az elmúlt összecsapás során szenvedtek el. Ötvenhét halottuk volt, majd’ száz sebesültük, és egy maroknyi lelkileg sérült ember. Valóban itt az ideje keményebb eszközökhöz nyúlni.
2
A Flotta keményen megbombázta a városokat. Hadlen hiába kérte, hogy a fővárost, Asolont hagyják egyben, azt is megszórták. Innentől fogva, a térképek Asolontról semmit sem értek. Bár az ellenség is súlyos veszteségeket szenvedett a légicsapás során, még így is erősen tartották magukat a fővárosban.
Hadlen a sátrában várta a felderítőket, hogy megtudhassa hol is van a város gyenge pontja. A két Acélcápa vissza is tért, majd tudatták az ezredest és a komisszárt a tényekről.
- Uram, a város délkeleti részén van egy járható útvonal, amin át bejuthatunk. – kezdte az egyik felderítő. – De van egy nagyobb gond.
- Mi volna az katona? – kérdezte hirtelen Muldvar. A komisszár az egyik sarokban állt, és a tányérsapkája árnyékot vetett a szemére. Így még ijesztőbb volt, mint eddig.
- Hát, nem is tudom mi az… - hebegte a felderítő. – De nagyon úgy néz ki, mint egy áldozati oltár, uram. És teljesen ép állapotban van.
- Egy teljesen ép áldozati oltár? – hüledezett az ezredes.
- Ez megmagyarázza, hogy miért olyan nehéz eljutni a fővárosig. – felelte komoran Muldvar. – A Káosz nem szokott ilyen nagy, és ilyen jól felszerelt erőket hagyni a külvárosokban. Bár ezeknek az eretnekeknek a taktikai gondolkodását megérteni ép ésszel lehetetlen. De ezt az oltárt piszkosul keményen védik. Itt többről van szó, mint egy világ lerohanásáról.
- Valószínű komisszár. – Hadlen a felderítők felé fordult. – Hívjanak ide minden tisztet.

Alig egy óra múlva az összes szakaszparancsnok az ezredes sátrában állt, és figyelmesen hallgatták az eligazítást. Hadlen ezredes a felderítők által felvázolt térképen mutatott mindent, ami fontos.
- Itt, itt és itt. Ezeken a helyeken próbáljuk elterelni a Káosz söpredék figyelmét. Sanders, Daxo és Tazor. Maguknak kell itt lefoglalniuk a kultistákat. – Magyarázta Hadlen. – Ne vágjanak ilyen savanyú pofát. Grubb őrmester a tüzérekkel folyamatosan bombázza majd a városfalakat. Ezalatt Muldvar komisszár Hasd őrmester szakaszával, és a felderítőkkel benyomul az egyetlen olyan útvonalon, ami egyenesen az oltár felé vezet anélkül, hogy ellenállásba ütköznének. A többi szakasz a keleti főkapunál indít kamutámadást, amivel elvonja az oltár közelében levő kultistákat. Ugyanis a keleti főkapu vezet még az oltárhoz. Majd e…
- Ezredes, a Káosz annyira nem őrült, hogy védelem nélkül hagyjon egy számukra fontos relikviát. – Szólt közbe hirtelen Muldvar.
- Nos, komisszár, azt tudjuk, hogy Asolonnak két főbejárata van. Az egyik délen, amit a bombázás tönkretett. Itt terelik el Sanders őrmesterék az ott posztoló kultisták figyelmét. –Mondta Hadlen. – A keleti viszont ép. Ezért ott felvonultatjuk a maradék haderőnket, hogy az ellenség azt higgye, ott akarunk betörni. Mivel az egyenesen az oltár felé vezet. Valószínű, hogy hagynak egy kisebb egységet az oltár körül. És itt jön a képbe ön komisszár. Hasd őrmester egységével kiiktatja a megmaradt kultistákat, és biztosítja a helyet.
- És ekkor a keleti kapunál visszavonulást színlelnek, majd szakaszonként utánunk jönnek. – Fejezte be Muldvar.
- Pontosan. És mivel Sandersék elterelik a déli védelem figyelmét, észrevétel nélkül bejuthatunk a városon belülre.
- És mikor kezdjük a koncertet? – kérdezte Mull őrmester, a tisztek leglazábbja.
- Holnap reggel. – Mondta Hadlen. – Nos, Acélcápák, harapjuk el a kultisták nyakát!
A katonák tisztelegtek, majd elhagyták a sátrat, hogy elmondják az embereiknek a stratégiát. Muldvar egy zord, már-már ijesztő vigyorral indult a saját dolgára. Hadlen megborzongott a vigyor láttán.
- Feláll a hátamon a szőr ettől a komisszártól… - Morogta magának az ezredes.

Nem sokkal később, egy durva dal hallatszott be a tiszti sátorba. Hadlen elindult a hang irányába. Odakint a katonák egy tábortűz körül ülve énekeltek trágár dalokat a Káosz söpredékéről. Az ezredes akaratlanul is elmosolyodott. Visszaemlékezett arra az időkre, amikor még ő is közlegényként a szakaszával hasonlókat énekelt egy tábortűz körül harc előtt. Elmerengését Muldvar hangja szakította meg.
- Ezredes, mi akar ez lenni? – kérdezte a komisszár a katonák felé nézve.
- Ez Muldvar, az Acélcápák szokásos harc előtti feszültség levezetése. – felelte Hadlen. – A kultisták nem bírják elviselni, ha mi nyugodt lélekkel átkozzuk őket egy tábortűz körül.
- De az ellenség majdnem három kilométerre van tőlünk.
- És azt hiszi, hogy ez az üvöltözés nem hallatszik el oda? – Az ezredes megint elmosolyodott. – Jöjjön, próbálja ki maga is Muldvar.
Hadlen magával rángatta a politikai tisztet. Muldvarnak nem volt sok kedve az egészhez, de azért odaült a tűzhöz. Valaki a kezébe nyomott egy szelet sült húst, amit egyből nekiállt elpusztítani. Ha már énekelni nem fog, üres gyomorral sem fog lefeküdni.

3
Másnap reggel a teljes sereg harckészültségben várakozott. Hadlen ezredes még egy utolsó imát mondott a sátrában a Császár képe előtt, majd megcsókolta a nyakában hordott birodalmi sast. Amint megfordult, Muldvar komisszárt pillantotta meg a bejárat előtt.
- Nem akartam megzavarni imádság alatt ezredes. – Mondta Muldvar. – A katonák már csak önre várnak.
- Nem zavart meg Muldvar. – Felelte az ezredes. – Indulunk. A Császár óvjon minket!
A komisszár tisztelettudóan megismételte az előző mondatot.
Hadlen kilépett a sátorból, majd tisztelegtek az előtte álló katonák. Az ezredes viszonozta a tisztelgést. A szakaszparancsnokok kiadták a parancsokat, majd a teljes sereg megindult.
Nem tudni, hogy vajon a trágár daloknak, vagy csak a szerencsének köszönhetően, de az eszelős kultisták lassabban szedték össze magukat, mint korábban. Daxo, Tazor és Sanders elfoglalták a kijelölt pozíciót a déli kapu romjainál, majd megérkezett Grubb őrmester tüzér csapata is, akik keményen megszórták a falat.
Eközben Muldvar kicsiny csapata elindult a titkos útvonalon, míg a sereg többi része a keleti kapunál támadt az ellenségre. Hadlen emberei először gránátokkal ritkították az őrült kultistákat, majd amikor azok kábán támolyogtak a kapu körül tüzet nyitottak. Még így is a Káosznak kedvezett a szerencse, mert könnyedén visszahúzódtak a falak takarásába, míg a gárdistáknak, csak néhány nagyobb szikla szolgált fedezékül. De mivel ez a harc nem azért folyt, hogy bejussanak, megelégedtek a kövekkel.
Muldvar elismerte, hogy a két felderítő remek munkát végzett, amikor megtalálták ezt az útvonalat. Mindössze egyetlen kultista állt az út végénél, akinek a torkát egyből átvágta az egyik felderítő. Ezután sima ügy volt eljutni az oltárig. A Káosz-relikviát mindössze egy szakasz védte. A komisszár előhúzta a rohamkését és a pisztolyát, majd utasította a katonákat a bajonett feltűzésére. A kultisták nem tudták hirtelen honnan éri őket a támadás, mivel mind feszülten figyeltek a keleti kapu felé. Alig egy perc múlva az összes Káosz-hívő halott volt. Muldvar leült egy közeli sziklára és a sérült karját kezdte vizsgálni. Egy ellenséges tőr felvágta a bal karját a könyökétől, majdnem a válláig. Ronda seb volt, de nem halálos. Egy nyomókötést tett a sebre, majd felkelt, és az oltárt kezdte tanulmányozni. Egyszerű szikla volt, amit a Káosz-varázslók átitattak sötét mágiájukkal, hogy az áldozat vérét és testét eljutassák a sötét isteneikhez. Magához rendelte a szakasz rádiósát, majd utasította, hogy szóljon az ezredesnek, itt az idő.
A szakaszos visszavonulás valóban elhitette a kultistákkal, hogy sikerült meghátráltatni az embereket. Hadlen szakasza volt az utolsó, akik elhagyták a kapu környékét. De azért még búcsúajándékként egy táskányi gránátot odahajított a kapu közelében tartózkodó őrülteknek.
Sandersék is remekül helyt álltak. Simán eljutottak a titkos úthoz. Miután minden szakasz ott volt, az ezredes visszahívta, a déli kapunál maradt embereit.

Muldvar megkerülte az oltárt, és észrevett egy még élő kultistát. Odahajolt és átvágta a torkát. Amikor felkelt egy furcsa suttogás ütötte meg a fülét.
Szolgáld Khrone-t. Szolgáld, és örök hatalomra jutsz! Szolgáld a Hiperűr istenét!
A komisszár megfordult és rádöbbent, a hang magából az oltárból jön. Aztán észrevette a vércseppeket a kövön, és hogy a karján a nyomókötés nem szorítja a sebet. A kő újra megszólalt: Öld meg a gárdistákat! Vért a Vér Istenének! Végezz velük!
Muldvar hirtelen azon kapta magát, hogy a fegyverét kiveszi a pisztolytokból. Nem ellenkezett. A bal karjából még több vért csöpögtetett az oltárra. Célba vette Hasd őrmestert, aki háttal ált neki, majd lőtt. Az őrmester egyetlen hang nélkül esett össze. A szakasza azonnal a közeli falakat vette célba, hátha egy kultista rejtőzött-e el valahol. Miközben a környező épületeket figyelték, a komisszár újra lőtt. Majd újra, és újra. Egészen addig, amíg minden gárdista meg nem halt. Ezután újra meghallotta az oltárból jövő hangot: Egy tiszta lélek kell! Szerezz egy tiszta lelkű embert!
Muldvar odalépett a szétlőtt fejű rádióshoz, és bekapcsolta az adó-vevőt.
- Hadlen ezredes. Itt Muldvar. Jöjjön ide. Sürgős.
Ezután újra az oltárhoz lépett, és még több vért folyatott rá.

4
Hadlen ezredes tíz perc alatt odaért ahhoz a térhez, ahol az oltár volt. Amikor odaért, meglátta a saját embereit vérbe fagyva. É meglátta Muldvart.
- Mit műveltél az embereimmel?
- Elég magyarázatnak az, hogy dezertálás? – Muldvar közelebb lépett. – Az embereid nem voltak elég méltók arra, hogy Khrone magukhoz vehesse a lelküket! De egy tiszta lelkű gárdistát szívesen magához venne.
- Arról ne is álmodj! – Hadlen előkapta az oldalfegyverét és célba vette a komisszárt. – Végzek veled.
- Nem. A Komisszariátus harminchetes cikkely ötödik paragrafusa kijelenti, hogy politikai tisztet, csak egy inkvizítor, vagy egy másik komisszár parancsára végezhetnek ki. – Felelte ridegen Muldvar. – Magát kötik a szabályok ezredes.
- Leszarom! Maga már nem tagja a Kommiszariátusnak. Azóta nem, amióta elárulta a Birodalmat, és magát a Császárt is!
- Akkor lőjön és a vérem az oltárra hullik. Vért a Vér Istenének!
Hadlen habozott. Majd a rádiójához nyúlt, hogy hívassa az embereit, azon belül a lángszórósokat. Muldvar ezt a pillanatot használta ki, és nekirontott az ezredesnek. Hadlen épp hogy hárítani tudta az ütést, de még így is hátraesett. A komisszár megragadta az ezredest, és egy csontrepesztőjű rúgással az oltárra küldte. Hadlen levegőt venni is alig bírt, és gyanította, hogy legalább három bordája eltört. De ezzel most nem tudott foglalkozni, mert meglátta a feléje lendülő rohamkést. Ösztönösen kirúgott a lábával, egyenes a komisszár arcába. Muldvart a legkevésbé sem érdekelte az arcon rúgás, sem az hogy eltört az orra.
- Vért a Vér Istenének! – rikoltotta a komisszár. Aztán lesújtott.
Hadlen ugyanebben a pillanatban újra kirúgott. Ezúttal a rohamkés felé. A rúgás talált, és eltörte Muldvar csuklóját. A kés kiesett a törött kézből. Az ezredes legurult az oltárról. Eközben megragadta a komisszár vállait és rárántotta az oltárra, majd a saját rohamkésével keresztülszúrta a vállát, ezzel odarögzítve Muldvart. Ezután elővett gránátfüzért és a politikai tiszt nyakába akasztotta, majd aktiválta. Szúró mellkasával nem törődve rohanni kezdett az emberei felé. Alig ért ki a térről, amikor felrobbantak a gránátok az oltárral és Muldvarral együtt.
Amint elérte az embereit elmondta, hogy mi történt, majd összeesett.

Epilógus
Hadlen ezredes három nappal később ébredt fel a Gallar csatahajón. Később megtudta, hogy amint megsemmisült az oltár, a Káosz-hívők öngyilkosságot követtek el. Ezután már csak egy dolog maradt hátra Aslonon. Az újjáépítés. Tullm tábornok kitüntette Hadlent a Birodalmi Érdemrenddel, majd előléptette altábornaggyá. A Kommiszariátus köszönetet nyilvánított, amiért megfékezte, hogy egy magas rangú birodalmi tiszt a Káosz befolyása alá kerüljön.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kisregenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr86946791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BUNDASka 2009.02.16. 19:10:30

Elég durva hogy kivágta a torkát meg öngyilkosságot követtek el BUT, BUT, BUT,Mivel hogy az űrrről szolt ezér nagyon tetszett hogy ilyen kreativan adtál nevet a bolygóknak meg ez a komiszározás(ez nem valami orosz izé?)+Ezen az áldozati oltáron kurva jót nevettem X'DDDDDD(szeretem a katonai regényszerűségeket)

traubisoda 2009.02.16. 19:21:26

@F4rk4s4850HD:
nézz utána a Warhammer 40000. ott választ kapsz erre

BUNDASka 2009.02.16. 19:22:35

@traubisoda: Uristen má megin ez a fuckhammer 40000...állandoan ezt hallom

traubisoda 2009.02.16. 20:08:52

@BlackSheep89:
köszönöm
ti is küldhettek nyugodtan

FANTÁZIA

traubisoda 2009.02.16. 20:40:24

@BlackSheep89:
hajrá
elszántság erő ötlet=győzelem

laczfy87 · http://www.youtube.com/laczfy87 2009.02.18. 09:52:43

Őszintén gratulálok! A blog nagyon jó ötlet! Promózásként a harmadik számú blogelemzős videómban bemutatom (természetesen mint jó blog, és a videó címéből is ki fog derülni ez).
Majd ha megszáll az ihlet, ha lehet akkor én is publikálnék valamit.

traubisoda 2009.02.18. 14:13:06

@laczfy87:
Köszönöm
nyugodtan írj, kiteszem majd ahogy mindenki írását aki ír.