Javított változat

 



Malachor V. A Mandaloriai Háború utolsó csatája, melyben a Köztársaság harcol a Mandaloriaiak ellen, Revan Mandalore ellen. Mandalore a csatahajójának hídján nézte a mindent eldöntő ütközetett. A csata nem úgy alakult, ahogy tervezte. A Köztársasági erők sorra győzték le a harcosait, de ők nem adják fel. Ha meg kell halniuk ebben a harcban, akkor hát legyen. Egy olyan ellenféllel szemben, mint Revan a legnagyobb dicsőség a halála. Mandalore egy pillanatra elmosolyodott a maszkja alatt. Revan. Még soha életében nem találkozott olyan emberrel, aki úgy harcolna, mint ő maga. Igen, Revan erős és jó harcos. A taktikája és stratégiája is lenyűgöző, ami engem is furcsamód meglep. De én több harcban vettem részt, mint ő. Tapasztaltabb vagyok. Ez talán épp elég a győzelemhez, gondolta. A hajót hirtelen egy kisebb robbanás rázta meg, ezért megfordult, hogy megtudja mi történt. Mandalore nem volt egyedül a hídon. A legkiválóbb Mandaloriaiak alkották a legénységét, akik bármilyen helyzetben képesek megállni a helyüket. De ez a helyzet teljesen más volt. Egy olyan helyzet, amire még a legtapaszoltabb harcosok, sőt még maga Mandalore sem készülhet fel.

- Mi történt? –kérdezte Mandalore, a Csodálatos.

- Uram, három hajó dokkolt a főhangárban. –mondta az egyik Mandaloriai.

- Van kapcsolat a dokkal? –kérdezte Mandalore, a Csodálatos.

- Nincsen, Mandalore. Viszont a kamerák rögzítették a behatolót… Revan az Mandalore. Revan néhány Jedi társaságában megtámadták a hajót. –mondta.

- Mandalore, küldjük a rohamosztagot, hogy megállítsák Revant? –kérdezte egy másik Mandaloriai. Mandalore újra elmosolyodott a maszkja alatt. Revan, ki más lenne olyan vakmerő, hogy dokkoljon a HAJÓMON. Most talán végre szemtől-szembe találkozhat vele, gondolta Mandalore. Egy rossz előérzet fogta el egy pillanatra, hogy meg fog halni, de gyorsan el is hessegette ezt a gondolatot. Ha meg kell halnia, hát legyen. Dicsőség teljesen fog meghalni egy olyan ellenfél kezétől, akit még én is tisztelek. Ami nagy szó főleg egy Mandaloretól.


- Felesleges lenne, Parancsnok. Felesleg emberáldozat lenne, amit nem engedhetünk meg. NEM. Hadd jöjjön Revan ide. Végre szemtől-szembe akarok találkozni egy ilyen harcossal, mint ő. Ne akadályozzák az útját! –parancsolta Mandalore.

- De uram. Nem fog csapdát sejteni és mást küldeni maga helyet? –kérdezte az egyik Mandaloriai. Mandalore újra elmosolyodott egy pillanatra.

- Nem. Érezné, ha csapdát állítottunk volna, amit nem tettünk, mivel nem számoltunk azzal, hogy dokkolnak a hajón. Biztos vagyok benne, hogy Revan ide fog jönni. Ő maga is ég a kíváncsiságtól, hogy végre egy ilyen harcossal harcoljon, mint én… Ez a harc ma el fog dőlni. Vagy így vagy úgy, de el fog. –mondta Mandalore és újra a kint folyó csatára emelte a tekintetét. Vagy így vagy úgy… Egy fél óra telt el Revan dokkolása óta, egy hosszú fél óra, mely Mandalore számára egy örökké válóságnak tűnt. A Malachor V felett dúló csata egyre inkább a Köztársaságnak kedvezet, ami egyáltalán nem jó. Revan miért pont Malachor V választotta? Miért pont a tiltott bolygó felett gyűjtötte össze a flottáját? Talán abban reményben tette, hogy a tiltott bolygó jelenléte félelmet kelt a Mandaloriaiakban. Furcsamód bennem is rossz érzést kelt a bolygó.

Talán Malachor V egy csapda, amit Revan készített. Egy olyan csapda, amit még nem vettet be, gondolta Mandalore, miközben arra várt, hogy Revan megérkezzen. Lassan odafordult az egyik emberéhez.

- Hol van Revan? –kérdezte.

- Egy-két percen belül megérkezik a hídra Mandalore. –felelte az egyik Mandaloriai.

- Egyedül van? –kérdezte.

- Igen, Mandalore. A társai a hajóját védik. –felelte. Mandalore elmosolyodott. Hát persze, hogy egyedül van. Túlságosan maga biztos. Azt hiszi egyedül is le tudja győzni. Téved, gondolta. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és belépett rajta maga Revan. Már a puszta jelenléte is erőt sugárzott, mely félelmet és tiszteletet egyaránt keltett az ellenfél szívében. Karizmatikus jelleme nagyon jó vezetővé tette, melyet még Mandalore is megérzet. Egy igazi vezető, gondolta. Revan fején csuklya volt és az arcát maszk takarta el. A köpenye már-már a földet súrolta. Azt a ruhát viselte, melyet később még Dantooine-on is viselt, amikor rálelt az első Csillag Térképre. Szépen lassan elindult Mandalore felé, s elővette a fénykardját, mely vörösen izzott. Megpörgette maga körül a fénykardját, majd az erő segítségével máris ott termet Mandalore előtt és lecsapott fénykardjával.Viszont ő gyorsan reagált és védte a támadást a kardjával, bár egy pillanatra elveszítette az egyensúlyát a csapás erőssége miatt.

- Mandaloriai Vas… Lenyűgöző… Nagyon lenyűgöző. –mondta Revan egy kis meglepődéssel a hangjában. Nem várt sokáig a következő csapásig. Újra és újra lecsapott fénykardjával, de Mandalore minden csapást sikeresen védett. Eztán Mandalore támadott, viszont ellenfele tökéletesen hárította a csapást és máris ellencsapásba kezdet. Mandalore meglepődött Revan gyorsaságán, de nem annyira hogy ne tudja az utolsó pillanatban hárítani a csapást. A Mandaloriaiak, akik hídon voltak ámulva néztek ezt a párbajt, mely a két vezető közt zajlott. Érezték, hogy aki megnyeri ezt a csatát, az nyeri meg a háborút. Mandalore folyamatosan védte Revan egyre erősebb csapásait, míg neki alkalma sem volt az ellencsapásra. Ha pedig volt rá alkalma akkor ellenfele gyorsan hárította és újra támadott, mint egy gép. Mandalore lassan fáradni kezdett. Revan egy újabb csapását is tökéletesen védte. Revan kezdte unni ezt a „játékot” és kitalálta, hogyan vethetne véget ennek a harcnak gyorsan.

- Erős vagy Mandalore. A kérdés csak az, hogy elég erős vagy-e ahhoz, hogy engem legyőz? –mondta Revan egy kis gúnnyal a hangjában.

- Én vagyok a legjobb Mandaloriai. LEGYŐZHETETLEN vagyok! Még te sem végezhetsz velem, akármilyen erős és jó vagy. Több harcban vettem részt, mint az te eltudod képzelni. Erős vagy és minden tiszteletet kiérdemeltél a Mandaloriaiak közt, amint egy kívülálló egyáltalán megkaphat. –felelte Mandalore, a Csodálatos, miközben Revan egy újabb csapását hárította.

- Sok harcban vettél részt valóban. Minden bizonnyal erős és kitartó lettél a harcok során. –mondta Revan majd egy újabb csapás után így folytatta.

- De ha azt hiszed, hogy pusztán a kitartás elég, ahhoz, hogy legyőzz ENGEM, akkor ostoba vagy. –mondta Revan, és gyorsan hárította Mandalore egy újabb csapását.

- Valóban. A kitartás nem elég, ahhoz, hogy egy olyan harcost legyőzzek, mint te. –felelte, majd egy újabb csapást mért Revanra, majd hárította Revan válasz csapását.

- De én a szívemben is erős vagyok. A Becsületért harcolok és a dicsőségért. A mai napon a Mandaloriaiak legyőzik a Köztársaságot egyszer és mindenkorra! –mondta Mandalore teljes büszkeséggel a hangjában. Revan erre elnevette magát és egy újabb erőteljes csapást mért Mandalore-ra.

- Könnyű ily szavakat kimondani. De látom az igazat a szívedben! Te félsz. Félsz a szégyentől, hogy ÉN megszégyenítlek az embereid előtt. –mondta Revan és sikeresen kivédett egy dühös csapását.

- Tudom, hogy nem tőlem félsz. Neked dicsőség az ellenem vívott harc. - folytatta Revan kicsit gúnyosan.

- Félsz, hogy a néped elpusztul egytől-egyig. De főleg ettől a bolygótól félsz. Mindennél jobban félsz Malachor V sötét erejétől. Attól, hogy felhasználom a néped ellen, hogy teljesen elpusztítsam. –mondta, miközben védte Mandalore csapásait.

- Tévedsz Revan. Te félsz attól, hogy ma elbuksz! –mondta Mandalore egy kicsit bizonytalanul. Revan újra hangosan elnevette magát.

- Nevetséges a bizonytalanságod. De én megnyugtathatlak! Én csaltalak ide. ÉN gyűjtöttem össze a Köztársaság Flottáját, hogy te majd végső elkeresetésedben mindent bevetve belesétálj a csapdában. –mondta, miközben újabb csapást mért Mandalore-ra. Gonoszan elmosolyodott a maszkja alatt és gúnyosan így folytatta.

- De legalább azt az örömöt meghagyom neked, hogy nem kell végignézned, hogy-hogy végezz a csapdám a népeddel. A mai napon. A néped. TELJES. MÉRTÉKBEN. ELPUSZTUL! –mondta Revan.

-SOHA! –ordította Mandalore és dühösen rátámadt Revanra. A terv bejött. Annyira elfáradt, hogy hagyja, hogy a harag irányítsa. Remek! Aki dühből kontrolálatlanul cselekszik az hibázni fog. És akkor. Vége lesz, gondolta, miközben védte ellenfele egyre erőteljesebb csapásait. Mikor az újabb csapásra készül, Revan észre vette a „rést” a védelmében és egy ügyes csapással levágta Mandalore kezét és a kardját az erő segítségével, messze eldobta. Gyorsan megmártotta lézerkardját a testében, majd az egyik kezével letépte a maszkot legyőzött ellenfele arcáról. A maszkját az övére rakta. A szabadkezével megfogta Mandalore nyakát és magasba emelte, miközben a fénykardját már kivette a testéből, és maga mellett tartotta. Miközben Mandalore fuldoklott a szemében ott volt valami, ami eddigi egész élete során sosem volt: A Félelem és a Szégyen. Revan ezután a földre vágta a haldokoló ellenfelét. Szavai halkak voltak, de Revan meghallotta, hogy mint mondott neki Mandalore.

- Úgy… köhhöm… harcoltál… harcoltál… mint… mint egy Mandaloriai… - ezek voltak Mandalore, a Csodálatos utolsó szavai. Revan egy darabon még nézte az élettelen testét, és jól megnézte az arcát, amit eddig még sosem látott. Egy pillanatra elmosolyodott a maszkja alatt Revan. Elvettem Mandalore maszkját. Nem lesz új Mandalore. Elrejtem a maszkot, hogy csak én tudjam hol van. Talán egy napom még a hasznomra válhat, gondolta Revan. Majd elindult szépen lassan a hídon vissza a hajójához. A Mandaloriaiak körülötte bénultan álltak. Sokkolta őket Mandalore brutális halála. Mielőtt még bezáródott volna a híd ajtaja még magasba emelte a kezét és az erő segítségével a falhoz vágta Mandaloriaiakat, hogy egy kicsit észhez térjenek. Revan a hangárba érve beszállt a hajójába és visszatért a parancsnoki hajójára. A Malachor V-i „csapda” sikeres volt. A titkos szuperfegyver, ami gravitációs anomáliát okozott a Malachor V-ön, egy csomó Mandaloriai hajót pusztított el és rengeteg embert ölt meg. Szintúgy Köztársasági áldozatok is voltak. Végül a harcot és ezzel a háborút a Köztársaság nyerte meg és csak nagyon kevés Mandaloriai túl élő maradt. Revan a Köztársaság hőse és megmentője lett.

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://kisregenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr36960729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-gabber- 2009.02.24. 18:53:41

Hát én se tudnék jobbat de valami eszméletlenul sok a szo ismétlés benne
Vége lesz, gondolta Revan, miközben védte Mandalore egyre erőteljesebb csapásait. Mikor Mandalore újabb csapásra készül, Revan észre vette a „rést” a védelmében és egy ügyes csapással levágta Mandalore kezét és a kardját az erő segítségével, messze eldobta. Gyorsan megmártotta lézerkardját Mandalore testében, majd az egyik kezével letépte a maszkot Mandalore arcáról. A maszkját az övére rakta. A szabadkezével megfogta Mandalore nyakát és magasba emelte, miközben a fénykardját már kivette Mandalore-ból, és maga mellett tartotta. Miközben Mandalore fuldoklott a szemében ott volt valami, ami eddigi egész élete során sosem volt: A Félelem és a Szégyen. Revan a földre vágta Mandalore-t, aki már a halán volt. Szavai halkak voltak, de Revan meghallotta, hogy mint mondott neki Mandalore.
-----nem gondolod hogy egykicsit sok a Mandalore-zás benne?-de amugy nem rossz

traubisoda 2009.02.24. 20:19:23

@Darth Revan Mester:
a szóismétlés a kezdő írók átka :)