Lehet hogy kicsit furcsa a szövegszerkezete, de nem akarom más művét átirogatni.

 

Sziasztok a nevem Pinter,.Na hol is kezdjem ezt a történetet? Ja igen, egy éjszakán kezdődött az egész. Hűvös volt, aludtam, de megcsörrent a telefon.

Ki az? - kérdeztem, erre egy ismerős hang hallatszott a kagyló másik végén. Éva a testvérem volt. Azt mondta, muszáj ide jönnöd (a házára gondolt)! De miért? Ne kérdezősködj! Csak gyere már! Jó, jó, jó, megyek!  Odamentem a házához. Úgy köszöntött: Szia Jastin! Képzeld, beneveztem egy tizennégy napos kommandós táborba! Tényleg?! Ja igen amúgy téged is beneveztelek. Miii? Engem! Kiabáltam magamból kikelve. Ja igen azt még elfelejtettem mondani, hogy most rögtön el kéne indulnunk. Mi? Na jó, most az egyszer elmegyek. Király! Ja és John meg még Benjamin is jön. Jó ők jöhetnek. Várj, elő készítem a cuccom! Oké. Kész. Oké. Menjünk!

Egy taxi állt meg Éva házánál. Beszálltunk a taxiba. Egy  Dr. Ripper Joy  nevű egér volt a taxi vezetője. Elindultunk a repülőtér felé. Megérkeztünk! - mondta Benjamin. Felszálltunk a repülőgépre. Budapestről, Halál mocsaráig tartott utunk. Megérkeztünk. Mr. Robin Parancsnok fogadott minket. Köszöntünk. Jó napot! - köszönt vissza. Kövessenek! És egy táborba vezetett minket. Először bemutatta a társakat: Bea, Pintér Ádám és Pintér Tamás. Másodszor a fegyvereket: géppisztoly, hangtompító, shotgun, aknavető, kézigránát, taposóbomba. Megmutatta a sátrunkat. Nem sok cucc volt benne. Csak ezek: hálózsák, kis rádió, fegyverek, és tévé. És még nem is rossz szobatársam volt. Mr. Robin Parancsnok volt a társam. Este lett. Mindenki lefeküdt aludni. Másnap pontban 4:00-kor keltettek.

Az első nap. Felkeltünk. Elindultunk a mocsár felé. Több millió szúnyog lehetett. Elértünk egy tóhoz. Meg akartam mosni az arcomat de a víz helyett szúnyoggal mostam meg az arcom. Fúj! Itt még a víz helyett is szúnyog van?! Beesteledett. Elaludtunk.

A második nap. Ma is 4:00-kor keltettek minket. Ma a 2-es számú táborhelyhez indulunk. Elindultunk. Gyalogoltunk vagy  „100km- t”. Odaértünk. De erre tudjátok, mit láttunk?  Minden szét volt esve. Vettem a bátorságot és megkérdeztem Mr. Robin Parancsnokot, hogy mi történt itt? Erre azt mondta, hogy itt jártak a riválisok. Vannak riválisok? Persze, mondta Mr. Robin Parancsnok. És erről nekem mért nem szólt senki?!  Erre suttogóra fogta. Erről senki se tud. Á, így már más. Hé, ott van valaki!- kiáltotta el magát Pintér Tamás. Erre odafutottam az egyik romhoz és erre nem fogjátok elhinni, hogy mit láttam! Egy pisztolyos embert, aki össze–vissza lövöldözött! Elkezdtem azon gondolkozni, hogy hol lehet a bázisuk. De meghallottam Mr. Robin Parancsnok hangját és ezt mondta: vigyázz Jastin! De mire észbe kaptam már rám célzott. Erre előkaptam azt a shotgunt, amit magammal hoztam és rá lőttem. Repült vagy hat métert. De nem lett semmi baja. Elővette fegyverét és lelőtte Beát. NE!!!- kiáltottam és fejbe lőttem. Most már meghalt, mondtam. De erre egy egész hadsereg ellenség futott felénk. Még lőttek is. Fogtam a shotgunom és lelőttem nyolcat. TÚL SOKAN VANNAK!!!- mondta Mr. Robin Parancsnok. FUTÁS!!!- mondtam. Futásnak eredtünk. Pintér Tamást is meglőtték. Megfordultam és lelőttem még tizennyolcat. Ez már huszonhat. FUSS JASTIN!!!- kiáltotta Mr. Robin Parancsnok. Erre Mr. Robin Parancsnokot is lelőtték. És akkor el sem fogjátok hinni mi történt! Az űrből egy pusztító sugarat lőttek le az ellenségre. Emiatt mindegyik meghalt. De ránk is lőttek egyet. Eltalálták Pintér Ádámot is. Már csak én maradtam. Futottam, ahogy csak bírtam. Erre tudjátok mi történt? – Egy repülő csészealj szállt le előttem. - És űrlények szálltak ki belőle. Én megpróbáltam elővenni a shotgunom de nem találtam. Erre valaki leütött. És elájultam. Amikor magamhoz tértem egy börtönben találtam magam. Volt a falon valami jel. Így nézett ki:        

 

                                              

Ez elég érdekesen néz ki nem? Amúgy… De mielőtt belekezdhettem volna a mondatomba léptek zaja hallatszott a kinti folyosóról. Tudjátok ki vagy mi jött felém? Egy űrlény! Ismét megpróbáltam elővenni a shotgunom de elfelejtettem, hogy eltűnt, amikor leszálltak. Sajnos ezt nem kellett volna, mert észrevette az űrlény és még egyszer leütött. Azután ugyanabban a cellában ébredtem fel. Nagyon fájt a fejem. De tudjátok mit találtam az egyik sarokban? – Egy géppisztolyt! Felvettem a földről. – És lelőttem azt az űrlényt, aki a cellám ajtaja ellőt állt. Csak az volt a baj, hogy nem tudtam kijutni. Mert az ablak be volt rácsozva. De ekkor észrevettem egy alagutat és találjátok ki hova vezetett?! Egy számítógéphez! Bekapcsoltam a számítógépet és előjött ez az üzenet: a kijutó kód: 5 1 5 6 9. Na kimentem és beütöttem a kódot. A rácsok fel húzódtak és kimentem. Erre egy shotgunos űrlény el kezdett lőni felém. De én elővettem a géppisztolyom és agyon lőttem. És tovább mentem. Mentem négy métert, és meg láttam az ajtót. El kezdtem futni az ajtó felé. És kijutottam.  Mindenhol vér és fegyverek voltak. Nagy nehezen visszatértem a táborba, és bementem az orvosi szobába. Minden orvos rám nézett és már rohantak is a bemosakodáshoz. Rájöttem, hogy ebből műtét lesz. Már tolták is felém a hordágyat. És betoltak a műtőbe. Másnap arra keltem fel, hogy egy kórházban feküdtem az ágyon és nagyon gyenge voltam. Bejött egy orvos a szobába. És vele együtt Éva, John, és Benjamin.  De megkértem az orvost hogy küldje ki őket.  Másnap már kiengedtek. De amint kimentem a kórházból rögtön felhívtam a repteret, hogy szállítsanak át a Halálmocsaráig. Másnap már ott voltam és elmentem a 2-es táborba. Ott voltak még mindig a vérnyomok de a hullák eltűntek. Vajon hova tűntek? Tovább mentem, de amikor odaértem ahhoz a részhez ahol az űrből lelőtték azt a sugarat, és megláttam egy űrlényt aki vitte fel a hullákat az űrhajóra, elővettem a géppisztolyom és lelőttem.

De azt láttam, hogy egy másik űrlény megy fel a hajóra. Közelebb mentem az űrhajóhoz és láttam, hogy az az ember már nem él. Tiszta vér volt a fal. Aztán észrevettem, hogy mögöttem áll egy űrlény és combon lő. Rögtön elfeküdtem a földön, de elővettem a géppisztolyom és szétlőttem a fejét.  Rájöttem, hogy be kéne kötözni a lábam valamivel, de szerencse hogy hoztam magammal orvosságos ládát.

 

                                                                      2-FEJEZET

                                                                    A KÖNYV

 

Kinyitottam és lekezeltem magam. De észrevettem egy kunyhót. Elindultam felé, és odaértem. Bementem és megláttam egy könyvet, amire az volt ráírva, hogy varázs könyv. Kinyitottam és az ált az első két mondatban, hogy olvassam fel ezt hangosan: ó, nagy csontváz isten hívd elő a katonáid és pusztíts!!! Röhögtem egy nagyot, hisz nem hittem el és felolvastam hangosan. Nem történt semmi, de eltelt négy perc és szétnyílt a föld. Futásnak eredtem, és amikor hátra néztem, azt láttam, hogy egy csontváz hadsereg fut felém és mögöttük egy óriás csontváz. Rohantam a repülőtérre, oda is értem hamar. Rögtön felszálltunk, és már nem is voltunk ott. Amikor visszaértünk a városunkba elmentem a katonaságra, és elmondtam hogy mi történt. Arra jutottak, hogy kiküldenek 878- katonát. Másnap minden katona és én, felszálltunk. Csak két óráig utaztunk. Odaértünk és rögtön megláttuk a csontvázakat. Mindenki elkezdett lőni feléjük. De a csontvázaknál volt íj és lelőttek 51- katonát. Aztán leszálltunk és mindenfelé elkezdtünk lőni.  De egyszerre csak azt vettük észre, hogy minden csontváz meghalt. Erre a nagy csontváz elkezdett süllyedni a föld alá.  Ja igen, bocs hogy így félbe szakítom a történetet de, az elején azt mondtam, hogy jön Éva, John és Benjamin, ők egy másik tábor részre mentek.  Na visszatérve a történetre, azt láttuk, hogy süllyed. Mindenki csak nézte, nézte, aztán azt láttuk, hogy teljesen elsüllyed. Az összes katona elment, de én ott maradtam. Na csak ez kellet a óriás csontváznak, hogy egyedül maradtam. Rögtön kitört a földből és elkezdett csapkodni felém. De nem fogjátok elhinni mi történt ekkor! Megláttam Pintér Ádámot, hisz azt mondtam, hogy csak meglőtték nem halt meg. Elővette a géppisztolyát és elkezdett lőni a szörny felé. Aztán én is csatlakoztam hozzá és így győztük le a szörnyet. Odamentem hozzá és megköszöntem neki.  Bocs, hogy megint félbeszakítom a történetet de, azt nem mondtam hogy nekem van egy olyan gépem amin tudok beszélni az űrhajósokkal. Na térjünk vissza a történetre! Beszélgettünk egy olyan egy órát és megszólalt az a adóvevő amit mondtam. Houstos jelentkezz! Itt vagyok! Houston baj van!!! Úristen mi ez? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Hát ezekkel meg mi történt? – gondoltam magamban.  Elkezdtünk menni az 1-es tábor felé, de csak másnapra értünk oda. De azt láttuk, hogy ellepték az UFO-k  és elbújtunk de szerencsére volt egy csomó bombám és betettem  a fő sátorba meg a többibe aztán mondtam hogy- FUTÁS. Visszanéztünk és csak egy nagy porfelhőt, láttunk. Mentünk, mentünk, amíg meg nem láttunk egy repülőgépet, amit megszálltak az űrlények. De nálunk volt a géppisztoly és mindet agyon lőttük de ekkor a földből előjött újra az óriás csontváz de akkor már felszálltunk.

 

                                                               2-FEJEZET

                                                              RENDŐRÖK

 

 

Amikor visszaértem a városba akkor beálltam rendőrnek  és volt egy olyan ügyem amikor betörtek a bankba és mindenkitt bevittek egy teherautóba és elrabolták őket és az volt a feladatom hogy autóval kövessem őket és mentsem meg a foglyokat, de arra nem gondoltam hogy egy triplán bezárt ajtón kell bejutnom. Végül bejutottam és kiszabadítottam a foglyokat.  

 

                                                                  

                                                                3- FEJEZET-

                                                               A MAFFIA

 

Don ült az irodában. Kinyílt az ajtó és bement egy öltönyös férfi. FBI!- mondta az öltönyös férfi. Don hívta az őrséget bement két férfi. Az FBI-os ember lelőtte őket aztán odatartotta a fegyvert Don fejéhez és lelőtte. A fal tiszta vér lett.

 

Justin felkelt és megcsörrent a telefon. Ki halt meg?- kérdezte Justin. Mert most semmi nem érdekelte, mert tegnap hajnali egykor feküdt le. Azonnal jöjjön az Örsre egy jó és egy rossz hírem, van.  Bementem az Örsre (nagy nehezen) és a rendőrfőnök azzal fogattatott, hogy gratulálunk maga S.W.A.T. – es lett! Ez volt a jó hír és a rossz hír, az hogy egy rohadt nehéz feladatot kap! Fel kell robbantania az amerikai FBI-t. De azt hogy? Hát a következő tervet állítottam össze magának: Elindul Reggel 7-kor, mert akkor megy a postás, megöli és felveszi a ruháját, aztán eldobja az összes fegyverét, mert motozás lesz, aztán megmotozzák, és azt mondja, hogy elhagytam néhány levelet, és akkor felveszi a fegyvert, és bemegy vele, megkeresi a ház közepét és leteszi a bombát és elmegy.  De, de ez rohadt jó ötlet! Másnap megyek.

 

Másnap már ott voltam. Ja itt van az a térkép, amit adott a főnök:

 

Másnap mentem. Ment a postás, ahogy a főnök mondta. Odamentem és leütöttem. Felvettem a ruháját és mentem tovább. Amikor a kapuhoz értem megmotoztak és beengedtek (Volt nálam fegyver de azt bele tettem a postás táskájába azt nem nézték meg) Bementem a házba és hangtompítóssal lelőttem az őrt és elvettem a kocsi kulcsot. Eljutottam a bejelölt helyig. Letettem a bombát és futottam is el az autóhoz. Utamat állta egy rendőr, és lelőttem. Beszálltam és elmentem a főnökhöz. Gratulálok, mondta a főnököm és adott egymillió forintot. Ez a fizetése. A pénzt egy számítógépre költöttem de még jó hogy maradt. Kiderült hogy Don még nem halt meg csak kórházba került. Amikor kijött megköszönte nekem. Én megkértem, arra hogy minden foglyot adjon oda a rendőrségnek. (Hisz maffia vezér)  

                                                                 4-FEJEZET-

                                                             PÉNZRABLÁS

 

Reggel volt. A telefon megcsörrent. Felvettem és beleszólt a S.W.A.T. Főnöke. Mennyen el az autóér, ami az őrsön van. Aztán mennyen el a fővárosi garázsba és mennyen fel. A kapu zárva lesz, ezért csak fel tud ugratni. Aztán raboljon el egy dzsipet, ami kék. Ugrasson le vele és hozza ide vissza. Vigye vissza a garázsba akkor már nyitva lesz a kapu. Tegye le az autót és jöjjön le. Mennyen le a földalatti garázsba és álljon le. Hát bementem az őrsre beszálltam az autóba. De lövöldözést hallottam, NE! Az FBI!

-Francba – mondtam.

Elővettem az UZi – m és lőttem. Lőttem lőttem, de egyre többen voltak!

-MI EZ, EGY HADSEREG BASSZUS? – mérgelődtem.

Körülvettek. Eldobtam a fegyvert. Megadtam magam.

       

 

 

                                                                       5-FEJEZET-

                                                                     FOGSÁGBAN

 

Leütöttek. Egy koszos szobában ébredtem. Nem tudtam, hol vagyok, csak azt tudtam, hogy csapdába estem. Nagyon fájt a fejem. A kezemet nem éreztem. Lenéztem, és láttam, hogy a kezem szerencsére megvan, csak egy golyó van benne!  Szóval voltak olyan szemetek, hogy még belém is lőttek?! Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és bedobtak valakit. Harsány kacajt hallottam. Lenéztem, és egy férfit láttam. SWAT – es ruha volt rajta. Szóval ő is ott volt.

Jól vagy? – kérdeztem-

Nem!!! – érkezett a válasz-

- Hogy hívnak?

- Fred vagyok.

- Én Justin

- Hogy kerültél ide, Justin?

- Nem tudom.

- Én se.

Elaludtam. Másnap reggel nem találtam Fredet. De észrevettem, hogy nincs fal! Kinéztem és egy autót láttam a fal előtt. Az volt rá írva, hogy Killers. kiszálltak belőle emberek, és rám fogták fegyvereiket.

Get in the car! – mondták.

Ezzel azt mondták, hogy szálljak be az autóba. Beszálltam.

A road will be long (hosszú út lesz!) – mondta a sofőr.

I understand! (értettem) – mondtam.

De nem értettem. Nem tudtam hova megyünk.

Where are we going (Hova megyünk?) – kérdeztem-

De erre nem válaszolt. Tényleg hosszú út volt. nem beszéltem. De megérkeztünk.

 

                                                                       6-FEJEZET-

                                                               AZ ÖREG KASTÉLY

 

Kidobtak. Elmentek. Itt hagytak. Felálltam és észrevettem, hogy hátrahagytak egy táskát. Belenéztem. Ennivaló és innivaló volt benne. Elég sok. Ja meg még volt benne egy iránytű is, és egy 9mm – es!

Rendesek. – mondtam –

A fegyvert eltettem, a táskát felvettem, és elindultam a kastély felé. Mentem, de egy nyíl fúródott be pont előttem a földbe! Felnéztem. Lőnek rám a kastélyból! De kik? Vagy mik? A kastélyba már rég nem lakik senki! Kinyílt a kapu. Futottam. Amikor beértem, nagyon meglepődtem, mert majdnem leestem. Lenéztem, és egy lávafolyót láttam! Mégse olyan rendesek! MOST AZT AKARJÁK, HOGY EZEN ÁTJUSSAK?! VALAMIT NAGYON NEM GONDOLTAK ÁT! MÉGHOZZÁ AZT, HOGY NEM VAGYOK SZUPERHŐS! HÁT NEM?! Erre megjelent mögöttem valaki és azt mondta:

- Ha adsz 500€ (eurót) akkor megmondom, hogy jutsz tovább!

- Bolond vagy ember? – kérdeztem – Nekem nincs euróm!

Erre ott hagyott.   De a földön hagyott egy térképet. Így nézett ki: (az ént ÉN jelöltem)

 

 

 

De ebben a pillanatban fölemelkedett egy lépcső a láva fölé. Felmentem. Fent egy csontváz-harcos várt. Elővettem a kispisztolyt és lelőttem. Felvettem a kardját és eltettem.  A szoba körül-belül így nézett ki:

 

 

 

Miért van itt is láva? Furcsa. Ez lehetne a láva kastélya is.  Vagy a halál kastélya. Na, mindegy. Kimentem a szobából és egy csarnokban találtam magam. Elértem a csarnok közepét. amikor odaértem, akkor jöttem rá, hogy ez egy aréna. Körülnéztem, és nagyon megdöbbentem. Csontváz nézők voltak az ülőhelyek, és ordibáltak. Erre körülettem egy hadseregnyi csontvázharcos jelent meg.  Erre megszólal az egyik csontvázharcos:

- Dobjuk be a lávatengerbe!

Erre szétlőttem a fejét. Megindult felém három harcos, de én lelőttem őket a kispisztolyommal.  Ebben a pillanatban az ágyamban találtam magam. Észrevettem, hogy csak álmodtam, de jó! Mindent álmodtam volna? Nem. Kopogtatnak az ajtón. Kinyitjuk.

 

 

 

 

 

-          Elnézést uram, de be kell jönnünk, házkutatási parancsunk van. – mondja egy rendőr –

-          Rendben, de mit csináltam biztos úr?

-          Azt mondják, hogy ön lelőtt egy rendőrt.

-          nem emlékszem. Most nagyot hazudtam. De, nem. Csak az álmomban… annál a résznél, hogy Utamat állta egy rendőr és én lelőttem. De… Ez csak álom.   

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kisregenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr821096874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

udcsim 2009.05.01. 10:21:06

Wow! Ez a gyerek nagyon tehetséges, még sokra viheti ha ilyen fantasztikus és izgalmas regényeket ír. Úgy tudom még csak tízen-egynéhány éves, szóval csak így tovább Tamás!!!

Amievi 2009.05.01. 20:03:09

Hát ez nem semmi. Az biztos, hogy nagyon jó fantáziával vagy megáldva, egy kicsit irigyellek is ezért. (Főleg, hogy még csak 11 éves vagy!) Nagyon gratulálok, csak így tovább!!! Kíváncsian várom a következő részt!!! Hajrá!!!!

GHOSTDRAGON 2010.11.02. 00:31:58

Hajrá így tovább mert ez BAROMI JÓÓ!!!!
Amúgy én is 11 éves vagyok és nállam de biztos nállad is úgy van, hogy ha írok egy fogalmazást sulira és nem kell, hogy hosszú legyen, a tervezett fél oldalas fogalmazásból lesz 2 oldal!!!(A4)