2009.11.05. 19:25
Nagy Sándor (Bustard): Star Wars - A háború pengéje 2. fejezet
2. Fejezet
Emlékek
Remad Fett idegesen fel-alá járkált a holoteremnek kialakított, régi konyha-helyiségben. A farmon, amit megerődítettek, majd további épületekkel kiegészítettek, ez volt az egyetlen hely, ahol kifogástalanul lehetett holo-kapcsolatot létesíteni. Remad még mindig viselte mandaloriai páncélját, a friss vértől maszatos sisakkal együtt. A karth-vadak egyre bátrabbak lettek, és néha bemásztak a bázisra is, holott egyre kevesebb, és kisebb helyen tehették mindezt. Belegondolt, hogy ha mindig nála lenne a lézerkardja, akkor nem kellett volna egy szál vibrokéssel védelmeznie az embereket, akiket megtámadtak.
Gondolatait a kommunikációs rendszer csipogása szakította félbe, ami jelezte neki, hogy a rendszer készen áll kapcsolat nyitására. Sebesen megnyitotta a csatornát, és pillanatokon belül egy életnagyságú, kéken ragyogó emberi alak bontakozott ki. Egy fiatal, magas, egyenruhát viselő, kissé borostás ember képe jelent meg Remad előtt.
- Üdvözlöm. Jaxor Fett vagyok, a Corridor kapitánya.
- A nevem Remad Fett, és mostanra lehet, hogy rájöttél, hogy ki vagyok.
Miután Remad ezt kimondta, a nyomaték kedvéért levette sisakját, és szemtől szembe nézett a holoképpel. A hologram elnémult, és Jaxor arcán meglepettség lett úrrá, utána pedig néhány pillanatig üres tekintettel meredt maga elé. Ám ezután, gyorsan visszanyerte a lélekjelenlétét, és kicsit remegő hangon tovább beszélt:
- Tehát, hogy döntött, megadja magát?
- Nem. De ha esetleg magad jönnél le a bolygóra, egyedül, akkor tárgyalhatnánk…
- Nem gondolja, hogy akkor esetleg valami kárt teszek a bázis pajzsgenerátorában, hogy a csatahajóm szétlőhesse?- Mondta Jaxor, majd összefonta karjait mellkasán. Remad elvigyorodott, majd ennyit szólt:
- Rengeteg ágyúm van szétszórtan a felszínen. Gyorsabban szétlövik a hajódat, mint gondolnád.
- Ha van planetáris védelmi rendszere, miért nem lőtte szét a cirkálót, mikor pályára állt?
- Ugyanazért, amiért te sem próbáltad a bázist.
Ezután csend következett, amit végül Jaxor tört meg:
- Úgy látszik nincs más választásom, mint tárgyalni önnel.
- Remek. A landolási koordinátákat majd felszállás után kapod meg. Egyedül, egy kicsi hajóval gyere.
Meg sem várva Jaxor válaszát, bontotta a kapcsolatot, majd saját gondolataival, örömmel vegyes csalódottsággal a szívében, kisietett a szobából.
*
- Biztosan egyedül megy?
- Igen, nem akarom eljátszani a bizalmukat, ha már meghívtak vendégségbe. - Mondta Jaxor a tisztnek, és vigyort erőltetett az arcára. Ez hihetetlen nehéz feladat volt, mivel a holo-beszélgetés óta háború dúlt a lelkében. A nevet csak furcsállta, de ahogy a vele szemben álló férfi levette a sisakját, egyszeriben minden értelmet nyert: Az álmai, az érzései, a sosem ismert múltja… Az a karakteres, határozott arc majdnem minden emlékét visszahozta: felderengett előtte az apja, ahogy a Raxus Prime végtelen szeméthalmai közt harcolni tanította. Az anyja, aki az erő ismeretére tanítgatta volna, de ő sosem figyelt rá, valamint a bátyja, akivel gyakran bújócskáztak a szemét, és űrhulladék végtelen sivatagában… A beszélgetés közben megtántorodott a rengeteg emlék hatására, ami egyszerre ömlött a tudatába, ahogy azok a szemek néztek rá, amiket már tíz éve nem látott. Hirtelen megértette, hogy azért nem illett soha a sithek közé, mert életének elő felét, jedik, és mandaloriaiak közt töltötte, és jellemfejlődése közben, túl sok elemet vett fel ezen két kultúra képviselőitől. Teljesen belemerült a gondolataiba, úgy sétált fel a sikló pilótafülkéjéig. Megkezdte a felszállást, és észre sem vette a két feketeruhás alakot, akik a rámpa felhúzásakor, az utolsó pillanatban szálltak fel a hajóra…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek