Árulás


Fekete, testhezálló ruhájukban, a behatolók a falaknak simulva, közelítettek céljuk felé. Az utolsó szögig ismerték ezt a hajótípust, tudták hol lehet észrevétlenül eltűnni, nemcsak a pilóta, de a belső szenzorok elől is. Profi gyilkosok, titkos egységek voltak, létükről, csak néhány beavatott, és maga a Sith Nagyúr tudott, aki harci, és erőbeni képzést adott nekik. Tökéletes fegyverek voltak, akik minden parancsot gondolkodás nélkül végrehajtottak, mégpedig hibátlanul. Most, egyszerű forgatókönyvet kaptak: megvárni, míg a pilóta koordinátákat kap, likvidálni a pilótát, elmenni a koordinátákra, beszivárogni, kettéválni, és megsemmisíteni a fegyvervezérlőket, és a pajzsgenerátort. Tudták, hogy legfontosabb dolguk, észrevétlenül, lopakodva megölni a pilótát. Minden anyagot megkaptak Jaxor Fettről, beleértve a Corridor hídján lezajlott párbaj felvételeit is, így megértették, ha sikerül észrevennie őket, akár végezhet is velük, és egy ember elvesztése bizony komplikálttá tenné a küldetést…

*

Jaxor ideges volt. Lassan három standard órája körözött a Dantooin felszíne felett, mert a bázis a hívására annyit felelt: ”idejében megkapja a koordinátákat”… Ennek lassan két és fél órája lett volna az ideje, gondolta magában, és türelmetlenül a műszerfalra csapott. Miért váratják ennyi? Szórakoznak talán vele? Vagy csak a türelmét tesztelik? Jelen pillanatban, teljesen hidegen hagyta a válasz, csak a koordináták érdekelték. Próbálta a dantooini látképpel lenyugtatni magát, de ez már korántsem volt olyan lenyűgöző, mint amilyennek orbitális pályáról látszott. Innen, az ott foltoknak látszó elemek hatalmas krátereknek tűntek, hegeknek, amiket a háború okozott a bolygó arcán. Némiképp javított megjelenésükön, hogy a sűrű, fakó fű, és a narancssárgás lombú fák már nagyrészt elfedték őket, de nem teljesen… Azokon az üszkös, szétégett helyeken sosem nő ki többet a fű…
Hirtelen, mintegy széthasítva a csendet, megszólalt a hajó kommunikációs rendszerének, vijjogása, jelezve, hogy a bázis kapcsolatot akar létesíteni.
- Fett?
- Itt Fett beszél. Megkapom végre a koordinátáimat?
- Igen, és elnézést a várakozásé-
- Vár valaki a leszállásnál? - Szakította félbe türelmetlenül a tiszt magyarázkodását, miután a koordináták megérkeztek a fedélzeti-számítógépére.
- Igen a vezetőnk, és a tanítványa már ott várják önt.
- Remek, köszönöm. – Mondta, majd megvárta, míg a bázis bontja a kapcsolatot, majd megengedett magának egy hangos „Végre”- t, és ekkor észrevett valamit. Egy sötét pontot, apró anomáliát az Erőben, és olyan érzése támadt, hogy óriási veszélyben van.

*

A fekete árny hangtalanul osont át a pilóta fülkébe vezető folyosón. Gépesített hallásának köszönhetően biztosra vette, hogy a pilóta megkapta a landolási adatokat, úgyhogy elindult, hogy megkezdje a küldetést. Belesett az ajtónyíláson, és látta hogy a vezető ugyanott, és ugyanolyan pozícióban ül ahová a felszálláskor helyet foglalt. Aprót rántott alkarján, minek következében a kezébe simult egy apró, de halálos, sith tőr. A fegyver nem tartalmazott semmiféle vibrációs cellát, vagy elektromos eszközt, mégis a megmunkálása, és az anyaga miatt jobb volt, mint egy vibrokés, és értő harcos kezében halálos fegyvernek számított, a sith stalker pedig, értő harcos volt… Lassan belépett a pilótafülkébe, és olyan pozícióba fordította kését, hogy könnyedén elvághassa a pilóta torkát. Fett hirtelen megszólalt: - Végre. – a stalker kezében megállt a kés, és egy pillanatra elvesztette koncentrációját, de gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét, mikor rájött, hogy ez nem neki szólt, a pilóta pedig továbbra is olyan nyugodtan ült, mint az előbb. Nem várt tovább, villámgyorsan a célpont nyaka elé helyezte a kést, és hatalmas erővel megrántotta. Abban a pillanatban vége lett, amint a penge a célpont húsába ért. A stalker megremegett, majd felkészült rá, hogy a hullát lesöpörve, a kapitány székbe üljön, ám ekkor lenézett és megtorpant. Szuperkatonánk tervezték, és hogy ne lassítsa le az sem, ha lerobbanták a fél karját, jelentősen megemelték fájdalomküszöbét. Ez lehetett az oka, hogy nem vette észre a szívén áthaladó narancsvörös lézerpengét. Mire a fájdalom elért az agyáig, a penge már eltűnt, ő pedig előre hanyatlott, és meg kellet látnia: elvétette. A torka helyett, csak a célpont mellkasán sikerült hosszú sebet ejtenie, és valószínűleg az zavarta meg a vágást, hogy abban a pillanatban, amikor előrenyújtotta a pengét, már le is döfte a saját áldozata. Egy gondolat jutott az agyába halála előtt: „Ez a Jaxor Fett… ez tényleg valami…”

*

Jaxor felegyenesedett a székében. Égett a mellkasa, az orgyilkos pengéje csak pár centire vétette el a torkát. Amikor megérezte a sötét jelenlétet a háta mögött, tudta, hogy elárulták. Villámgyorsan, minden egyéb mozdulat, és a feje mozgatása nélkül (ugyanis ez látszott a ki szék magas támlája mögül) odébbhúzódott a székben, és elhelyezte lézerkardját, markolattal lefelé, hogy végezhessen a támadóval. Nem kellett lenéznie a holttestre, hogy tudja, sith volt. Fájdalmaktól gyötörve, felállt, hogy jobban is megvizsgálhassa a támadót, amikor meglátta, figyelik az ajtóból: egy ugyanolyan ruhát viselő alak nézett vissza rá, bár ebből ő nem sokat látott a merénylő maszkjától. Egy pillanatig meglepetten álltak, majd az orgyilkos hirtelen ráhajította a táskája tartalmának egy részét. Látta, hogy két fekete henger repül felé, jobb ötlete nem révén, összpontosította az erőt, és a hengereket a falakhoz csapta. Rettenetesen rossz ötlet volt! A hengerek, apró, de jó rombolóképességű hődetonátorokat tartalmaztak, és mindkettő felrobbant a falnak éréskor. Rengeteg esemény zajlott le kevés idő alatt: A lökéshullám a műszerfalnak csapta, és beterítette törmelékkel, de tudta hogy nagy baj van, mikor nem az ablakon, hanem a plafonon át, látta meg a kék, felhős eget. Eközben az orgyilkos gyorsan oda lépett egy konzolhoz, és egy adattárolóra letöltötte a kapott adatokat, majd, egy, az alkarvédőjéből kiemelkedő fúziós vágóval próbált meg nyílást vágni a rámpába, ám a szerszám hamar besült. Ekkor látta meg a földön Jaxor fénykardját, amely szinte vörösen izzott, mert a robbanás rettenetesen felhevítette. Ezt röpítette a kezébe, majd nem törődve a fájdalommal, lyukat vágott a rámpába, majd elhajította a használhatatlanná vált fegyvert, és mikor megfelelő közelségbe került a hajó a talajjal, kiugrott a lyukon. Jaxor addig nézte ezt az elképesztő jelenetet, míg rájött, hogy hamarosan becsapódik a földbe, és semmit nem tud tenni ellene, mert nem tud mozogni.
- A francba… - suttogta, majd eszméletét vesztette.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kisregenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr231530116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.