Roger Breskin megkönnyebbülten hagyta el a tizenhetes számú tantermet a történelemóra végét jelző csengő után. Sikerült négyesre felelnie a Francia polgári forradalom című leckéből, ráadásul ma már nem is volt több órája. Nem vesztegette az időt, gyorsan elköszönt a többiektől, és már rohant is ki a szabadba. Odakint lágyan sütött a nap, kellemes tavaszi melegséget bocsátva a diákokra. Roger kigombolta ingének legfelső gombját, hiszen idekint már nem kellett megfelelnie az egyetem nevetséges öltözködési szabályainak. Üde jókedvvel indul el a kocsijához, mikor a sarkon egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
- Hé, Roger!

Megtorpant, majd kelletlenül a hang irányába fordult. Volt osztálytársa, Marcus Fletcher integetett neki, nem túl feltűnően, de nem is túl diszkréten.
- Mit akarsz? – kérdezte kurtán.
Marcus gyanakodva körbenézett az utcán, majd, miután úgy látta, nem figyeli senki, közelebb ment hozzá. Jellegzetes patkányarcán most is ott ült az a nem sok jót sejtető vigyor, amit Roger annyira gyűlölt.
- Azt hiszem, van valamim a számodra.
Misztikus suttogással beszélt, közben folyamatosan dörzsölgette a kezeit. Olyan látványt keltett, mintha most lépett volna ki egy fantasztikus filmből, amiben ő játszotta a ravasz kuruzslót.
- Már a múlt héten odaadtad, ami kell – felelte Roger és már indult volna tovább, mikor Marcus hirtelen felemelte a hangját.
- Hé, várj már egy percet! Ez teljesen más, mint az eddigiek!
- Nem érdekel a dolog.
- Azt mondod? – a fiú szája a füléig ért, miközben előhúzott a zsebéből egy nagyjából nyolc centiméter hosszú, vastag, összetekert cigarettát.
Roger kétkedő arccal nézte hol a cigit, hol Marcust, aztán kibukott belőle a kérdés:
- Mi ez?
- Ez? Ez drága barátom az új hullám! Vagyis pár héten belül biztosan az lesz! Én mondom, nagy jövő vár erre a cuccra.
Roger elvette a Marcustól az összegöngyölt, kissé gyűrött cigit. Megszagolta, de semmi olyat nem érzett, ami alapján azonosíthatta volna.
- Mi a neve?
- Kristálycsíra. Még sosem hallottál róla?
- Nem.
- Végül is ebben a városban még annyira nem terjedt el. Nemrég akadt a kezembe néhány darab, és gondoltam, téged talán érdekel.
- Előbb azt mond meg, hogy mitől olyan jó.
- Öregem, azt nem lehet szavakkal körülírni! Ez mindent űberel! Ez úgy feldob, hogy nem győznek leszedni a plafonról!
Marcus lelkesedése valódinak tűnt, és ez mindenképpen felkeltette Roger figyelmét. Sok rosszat lehetett mondani a srácra, de az vitathatatlan tény volt, hogy az efféle dolgokhoz nagyon is értett. Sokkal jobban, mint jó néhány szakavatott ember a rendőrségnél.
- Hidd el nekem, ez valami kiborító! – áradozott tovább Marcus. – Na persze, nem negatív értelemben! Olyan ütős cucc, hogy az összes hasonló együtt sem lenne képes…
- Jól van, értem! – szakította félbe Roger. – És mennyibe fájna ez nekem?
Marcus vigyora egy árnyalatnyit halványult.
- Szálanként száz dolcsi.
- Micsoda!? – Rogernek nem kis önfegyelmet kellett latba vetnie ahhoz, hogy ne forduljon meg, és menjen el most azonnal. – Te teljesen hülyének nézel engem!?
- Figyelj, ha kipróbálod, az egekig fogod magasztalni a nevemet, és nem győzöl majd hálálkodni, hogy csak száz dollárért adtam!
Roger épp visszaszólt volna, de aztán meggondolta magát. Volt némi megtakarított pénze, tudott volna nélkülözni száz dollárt. Meg aztán mostanában amúgy is kezdtek unalmassá válni az eddig használt anyagok. Talán tényleg kéne egy kis vérfrissítés.
Elővette a tárcáját a farmerja hátsó zsebéből és kivette belőle a pénzt.
- Jól van. Adj egy szálat!
- Remek! – kiáltott fel boldogan Marcus. – Tudtam én, hogy van eszed, és, hogy benned nem kell csalódnom!
- Csak nehogy ez vigyen a sírba – morogta Roger és már indult volna tovább, de Marcus megint utána kiáltott.
- Ja, és Roger!
- Mi az?
- Csak egy jó tanács. Mindenképpen egy szaunában próbáld ki a cuccot.
- Egy szaunában? – visszhangozta értetlenül. – Minek?
- Fokozódik tőle a hatás. Higgy nekem, megéri!
Marcus elsietett az utca másik irányába, rövidesen pedig eltűnt egy kanyarban. Roger még egyszer megnézte a kezében tartott cigarettát, aztán zsebre vágta, és továbbindult a kocsijához.

 


*

Este öt óra volt már, mikor Roger kinyitotta a szauna ajtaját. Odabent, csakúgy, mint a legtöbb hasonló helyen, sűrű gőz homályosított el mindent. A fiú leült a világosbarna fapadra, ruháit lerakta maga mellé. Kényelmesen hátradőlt és lehunyta a szemét. Legalább húsz percig ült ebben a pózban teljesen mozdulatlanul. Érezte, hogy elkezd izzadni, majd egyre álmosabb lesz. Nem járt sűrűn szaunába, így (függetlenül attól, hogy nagyon is hajtotta a kíváncsiság a Marcustól vásárolt árut illetően) igyekezett kiélvezni az alkalmat.
Mikor úgy érezte, hogy kellőképpen ellazult, a nadrágja után nyúlt és kivette belőle a cigarettát meg az öngyújtóját. A szájába rakta a staubot, és minden habozást nélkülözve meggyújtotta a végét. Mélyen beszívta magába füstöt, de ettől azonnal köhögnie kellett. A kelleténél kicsit hangosabban tette ezt meg, és egy pillanatra komolyan attól tartott, hogy a kinti portás azt hiszi, hogy gond van, és bejön hozzá.
De semmi ilyen nem történt. Roger megkönnyebbülten felsóhajtott és újra beleszívott a cigarettába. Valóban nagyon erős volt. Mikor ötödszörre is beszívta a füstjét, már égette a torkát. A tizediknél a szeme is könnybe lábadt a visszatartott köhögéstől, és az egyre erősödő irritáló érzéstől a nyelőcsövében.
Végül is sikerült végeznie vele. A megmaradt csonkot visszagyömöszölte a nadrágjába, majd megint hátradőlt, és várt.
Semmi.
Csak a feje fájdult meg nagy melegtől. Elvégre már több mint fél órája ült a szoláriumban. Próbált nem a fájdalomra figyelni, hanem inkább átadni magát annak a földöntúli érzésnek, amiről Marcus áradozott aznap délben.
De semmi ilyet nem érzett.
A kellemetlen kaparás a torkában kezdett elviselhetetlenné válni. A beszívott füst kegyetlenül marta a garatját, de egyéb hatást nem eredményezett. A feje egyre jobban lüktetett, mintha egy óriási dobra ütöttek volna rá újra és újra a szemei mögött. Roger érezte, hogy kezdi elönteni a düh, és halványan körvonalazódott benne a felismerés: talán átverték?
Eltelik tíz perc. Aztán húsz. Majd újabb fél óra.
Még mindig semmi.
Roger szája teljesen kiszáradt, a benti levegőt másodpercről másodpercre melegebbnek találta, valahányszor lélegezett csak a füst irtózatos szagát érezte, mely azóta sem tűnt el. A fejében érzett fájdalom átköltözött a gyomrába is. Émelygett, hányingere volt, szédült, és meg is éhezett, elvégre már egy órája idebent ült, és az otthoni ebéd óta nem vett egy falatot sem, annak meg már jó három órája.
Még tíz percet hajlandó volt várni, de mikor ezután sem tapasztalt változást, felpattant, magára kapkodta a ruháit, és olyan erősen csapta be maga után az épület ajtaját, hogy annak mozaikablakából kiesett néhány darab. A friss levegő jó hatással volt rá. Már nem szédült és fejfájása is alábbhagyott. Dühtől elvakulva szállt be a kocsijába, és már úton is volt Marcus felé.

*
„Te kis rohadék! Mi az Istent képzelsz magadró!? Leveszel száz dollárral és azt hiszed, hogy szó nélkül hagyom, mi!? Az anyáddal szórakozz, te kis féreg! Csak kerülj a kezeim közé, esküszöm az égre, a szart is kitaposom belőled!”
Roger általában lelkiismeretesen betartotta a KRESZ szabályait, de ezúttal a legkevésbé sem érdekelte, hogy hány piros lámpán és zebrán hajt át, hogy nem indexel, mielőtt sávot váltana, hogy mekkora sebességgel fordul be a kanyaroknál és, hogy majdnem elgázolt egy gördeszkázó kislányt. Marcus arcát akarta látni, ahogy próbálja kimagyarázni magát a helyzetből, ő pedig fittyet hányva rá addig üti, míg annyira kék nem lesz a feje, mint egy jól megtermett szilva.
Mindössze pár perc kellett csak ahhoz, hogy elérje Marcus házát, ő mégis óráknak érezte. Leparkolt a kert előtt, és már ki is szállt volna, mikor észrevette, hogy a fiú alig néhány méterrel előtte áll a kocsija nyitott ajtaja előtt, és riadt arccal néz rá. Egy pillanatig mozdulatlanul farkasszemet néztek, aztán Marcus hirtelen bepattant a kocsijába, és gázt adott. Roger azonnal üldözőbe vette.
„Most lesz véged, te szemét, tenyérbe mászó kis takony! Azt hitted, majd szó nélkül hagyom, hogy átvágtad a hülye fejemet a palánkon!? Minek nézel te engem!? Istenem, csak kapjalak el! Felkockázlak! Lereszellek! Széttaposlak! Aztán majd meglátjuk, hogy melyikünk röhög!”
Marcus próbált minden kanyart a lehető legélesebben bevenni, nem riadt vissza attól, hogy forgalmas utakon haladjon keresztül, remélve, hogy Roger fontosabbnak tartja a saját testi épségét, és inkább felhagy az üldözéssel. De tévedett. Ott volt a nyomában. Ha néha le is maradt, mindig sikerült utolérnie a dealert. Mikor látta, hogy nincs esélye rá, hogy lerázza őt, Marcus rákanyarodott a főútra és a város melletti hegy felé vette az irányt. Roger úgy tapadt rá, akár egy pióca.
„Még van pofád menekülni, te gennyláda!? Inkább állnál ki elém, és viselnéd el szó nélkül a következményeit annak, hogy elvetted a pénzemet! De hiába menekülsz, mert elkaplak, és akkor véged! Teszek róla, hogy hónapokig infúzión keresztül egyed az almaszószt te álszent patkány!”
A hegy tetejére rendkívül kanyargós utak vezettek fel. Ha az ember itt nem lassít, könnyen megcsúszhat a kerék az aszfalton. Roger sejtette, hogy Marcus terve pontosan az, hogy ezt kiszanálva próbáljon megszabadulni tőle. Ebben azonban nagyon elbízta magát. Roger kocsija sokkal pontosabban manőverezett, és ügyesebben kanyarodott, mint az övé. Már az első fordulónál látszott, hogy az ötlet Marcus számára kudarcra van ítélve. Éppenhogy vissza bírta rántani az autót egyenes helyzetbe, és még kétszer meg tudta ezt ismételni, de a negyediknél megcsúszott az abroncs. A jármű átszakította a fémkorlátot az út szélén, és alázuhant a mélybe. Roger olyan gyorsan szállt ki a kocsijából, hogy egy szembe jövő Opel majdnem elütötte. Riadtan szaladt a kiszakított korláthoz. Attól félt, hogy Marcus is lezuhant az autóval együtt, és képtelen lesz személyesen bosszút állni rajta. A riadt tekintetű emberek ijedten ugrottak el az útjából. Mikor odaért, lebámult a mélybe. A látványtól hangosan felröhögött. Marcus a perembe kapaszkodva lógott tehetetlenül. Semmi esélye nem volt arra, hogy felhúzza magát. Ahhoz túl sima volt a szikla felülete. Ő is csak a szerencsének köszönhette, hogy egy enyhén kiálló bütyök volt annyira masszív, hogy megtartsa.
- Na mi van!? – ordította le neki. Egyszerre volt végtelenül dühös és elégedett. – Ez már nem tetszik, mi!? Azt hitted, hogy szó nélkül hagyom, hogy átvertél!? Most röhögjél! Nem hallom a röhögésedet, Marcus! Most végignézem, ahogy lezuhansz és széttöröd magad odalent!
Roger agyában hirtelen behasított egy ötlet, és újra felröhögött.
- De tudod mit!? – kiáltotta Marcusnak. – Tudod mit!? Előtte még jól le is szarlak! Hallod!? Fogom magam és leszarlak!
Kapkodva kibontotta az övét, letolta a nadrágját, és már fel is készült az „akcióra”, mikor egy kéz hirtelen megveregette a vállát, és ezt hallotta maga mellől:
- Hé, kölyök! Szaunában nem szarunk!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://kisregenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr831612979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

konor94 2009.12.23. 19:25:50

ez nagyon fasza .Van tehetséged hozzá .én írtam már ide de azok ehez képest nem sokat értek.De egyser olvasd el ha szarabb napod lesz;)

Sorter 2009.12.23. 19:56:49

Köszi a dícséretet!
Szívesen elolvasom az írásaidat, csak azt mond meg, hogy milyen néven publikáltad őket.

Sorter 2009.12.24. 10:50:14

Akkor jó hír, hogy már elolvastam őket korábban! :-)
Nekem mindhárom tetszett, főleg a Harry Potter, mert rövid volt, mégis ötletes és jó volt a csattanó a végén.
A kopogtatás és háromszög nagyon hangulatos volt, de szerintem kissé üres.
A Pc zseni is nagyon tetszett, tényleg meg tudtál nevettetni vele, csak kicsit túl sok volt benne a helyesírási hiba.
Várom a további műveidet, én biztosan olvasni fogom őket!

pontazvok 2010.04.28. 06:47:41

Szia!
Gratulálok, nagyon jó lett Sorter!
Tetszett meg minden csak van egy kis hiba:"Elvégre már több mint fél órája ült a SZOLÁRIUMBAN."De ő nem szaunában volt?
De amúgy nagyon tetszik, tőletek a baaadmovies-t is szoktam nézni.

Sorter 2010.05.02. 10:59:35

Köszönöm szépen a dicséretet!
De igen, szauna akart az lenni, csak... csak hát benéztem! :-)