2009.03.01. 16:54
Sorter: A villanykörte esete
Sorter nagyszerű írása arról, hogy az emberi hülyeség határtalan :D
Nem túl közismert tény, mellyel csak az átfogóbb biológiai tanmenetben találkozunk, hogy az emberi száj mozgatóidegeit kitehetjük akkora megterhelésnek, hogy bele tudjunk erőszakolni egy villanykörtét. Ez akár még egy nagyon jó móka is lehetne a fiatalság körében.
Csak egy baj van. Hogy azt onnan már az életben nem szedjük ki. Ugyanis miután sikeresen beleerőszakoltuk a körtét a szánkba, és ezzel mintegy győzelemre vittük a szellemi forradalmat, rá kell jönnünk, hogy az idegek, melyeket annyira megerőltetünk az imént, összezáródnak, de olyan erővel, hogy nemhogy kinyitni nem tudjuk a szánkat, de azért is hálát adunk, hogy nem harapjuk ketté a villanykörtét.
Tanárunk csupán csak megemlítette ezt az órán, mégis, mikor visszaértünk a kollégiumba, már egyikünk sem emlékezett arra, hogy miről is volt lényegében szó a negyvenöt perc alatt.
Úgy esett, hogy hárman voltunk a szobában. Vagyis igazából csak ketten. Jóska és jómagam. A harmadik nem lehetett a lakótársunk, a kollégiumi vezetőség végtelen bölcsességével meghozott rendelete miatt.
Mert ő bizony lány volt. Évának hívták, egy osztállyal felettünk járt. Ő volt a fogatunk (így neveztük a háromfős csapatunkat. Tudom, nem túl fantáziadús, de csak jobb, mint a gittegylet) legnagyobb esze. Higgadt, megfontolt természete miatt egy időben sikertelen próbálkozásokat tetem arra, hogy mélyebb viszony tápláljak vele a barátságnál. Ma már, mint életem legkínosabb pillanatai, emlékszem vissza ezekre.
Na, elég az hozzá, ahogy visszaértünk a kollégiumi szobánkba, egyiküket sem hagyta nyugodni a kérdés: tényleg nem bírnánk kihúzni azt a villanykörtét onnan? Ezen addig gondolkoztunk, míg Jóska, a maga pattogós stílusában felállt, és vastag keretes szemüvegét törölgetve kijelentette.
- Hozzatok elém egy villanykörtét! Istenemre esküszöm, lenyomom, de ki is húzom onnan, mint a szél!
Természetesen próbáltuk lebeszélni, de Jóska természetétől fogva ilyen volt. Ha valamit elhatározott, nem tántorodott el tőle. Lehetett szó akármekkora őrültségről, ő kitartott elgondolása mellett. És ez az ötlet bizony őrültség volt a javából.
De mit volt, mit tenni, Éva hozott egy villanykörtét neki a karbantartótól. Jóska a kezébe vette, nézegette, mustrálta, mint béka a legyet, majd ráharapott.
Ha láttátok volna, amit én! El sem tudjátok képzelni, hogy mekkorára tudja nyitni a ember a száját. Nagyjából öt perces vesződés után (ha nem lettünk volna olyan csórók és lett volna kameránk, most nézhetnétek élőben) Jóska diadalittasan nézett fel.
Lenyomta. A körte teljesen eltűnt a szájában, csak a végén lévő kis csücsök látszott ki belőle. Megkapta a megérdemelt tapsát, körülrajongtuk, ünnepeltük, mintha csak a háborúból tért volna vissza. És talán tényleg háború volt ez, de akkor ő csak egy csatát nyert meg. A diadalittas kifejezés akkor tűnt el az arcáról, mikor Éva azt mondta neki:
- Na, húzd ki, hadd vigyem vissza.
Rángatta, erőlködött, húzta-vonta, de a körte csak nem akart engedni. És így álltunk ott délután négy órakor a szobában. Jóska, szájában, egy villanykörtével, mi ketten pedig kis híján eldőlve a röhögéstől. Jóska hol panaszkodott, hol pedig fenyegető szavakat mondott felénk ilyen formán:
- Ble, blöghögjetek thi, kish sharhásiak! Odblamebgylek, ashtán khaphtok a blofátokhra!
Nagyjából öt perc telt el így, aztán kijózanodtunk mind a ketten és kezdtük felmérni a helyzet súlyosságát.
- Felhívom az ügyeltet. – vontam meg a vállam. – Mást nem tudunk tenni.
A telefonhoz léptem és tárcsáztam a számot. Háromszor csengett, majd egy éles férfihang beleszólt.
- Hallgatom, mi a panasza?
Ez volt az a pont, amikor nem tudtam mit mondani. Képzeljétek magatokat én helyembe. Ti mit tetteket volna? Azt mondtátok volna neki, hogy: „Csóklom, az egyik barátom benyelt egy villanykörtét és nem tudja kivenni”? Lehet, hogy ti ezt tettétek volna, de én megkíméltem magam egy ilyen globális leégéstől. Lecsaptam a kagylót.
- Bli a fhast blővels? – kérdezte egyre fokozódó dühvel… nem kérdés, hogy kicsoda.
- Mégsem mondhatom azt nekik, hogy egy villanykörte áll ki a szádból. – érveltem halálos komolysággal. – Sose jönnének ki.
- Akkor hívok egy taxit. – javasolta Éva.
- Minek?
- Bevisszük a kórházba.
Jóska lehajtotta a fejét és majdhogynem zokogni kezdett. Éva a telefonhoz lépett én pedig ott álltam tamástalanul. Támadt egy jó ötletem, de aztán eszembe jutott, hogy a fényképezőgépemet tegnap odaadtam a barátnőmnek, hogy magával vihesse az osztálykirándulására.
Fél órával később már a taxi hátsó ülésén ültünk útban az ügyelet - vagy Jóska számára a megtisztulás - felé. A sofőr egy magas, sötét bőrű férfi volt, mogorva külsővel, rekedtes hanggal. Valamiért képtelen volt megállni, hogy meg ne kérdezze:
- Azzal a szerencsétlennel meg mi történt?
Gondolom nem kérdés, hogy melyikünkre is gondolt. Mindketten Jóskára néztünk, mintegy megkérdezve, hogy szabad-e beszélnünk róla. Megvonta a vállát. Kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Éva töviről hegyire beszámolt neki arról, ami aznap történt. A taxis figyelemmel végighalhatta, majd hatalmasat röhögött és megszólalt.
- Hogy lehetett ilyen hülye!? Ki az az állat, aki komolyan azt hiszi, hogy ki tudja venni onnan a körtét!?
Az út hátralevő részében kénytelenek voltunk a férfi hangos röhögését hallgatni, mivel, tekintve, hogy negyven perce még mi magunk is ilyen állapotban voltunk, nem volt szívünk azt mondani, hogy ugyan fejezze már be.
Végre elértük a kórházat. Kifizettem a taxit, majd bementünk és bizonytalanul megálltunk a recepció előtt. Nem tudtuk, hogy ezzel az esettel valóban mehetünk-e a baleseti osztályra, de az tűnt a legvalószínűbbnek. A recepciós nő (két röhögés között) azt mondta, hogy menjünk fel harmadikra, és majd szólítanak
Így is tettünk. Az égiek megszánhatták Jóskát, mivel egy percet sem kellett várnunk. Az orvos, beinvitálta őt a szobába, mi ketten pedig kintről hallottuk, ahogyan ő és az asszisztens belekezd a már szinte kötelezőnek számtó röhögésbe.
- Mi az, fiam? Csak nem biológia órád volt ma? – hallottuk az orvos hangját kintről.
Jóska nagyjából húsz percig volt bent, ez alatt két nyögést hallottunk. Közben Éva beletemetkezett egy magazinba, én pedig jócskán megfosztottam egy sarokban álló virágot a leveleitől. Végre kinyílt az ajtó és kijött Jóska. De, esküszöm az égiekre, még nevetségesebben nézett ki, mint az imént. Állkapcsa úgy lógott, mint egy darab rongy, egy zsebkendőt szorított oda, hogy felfogja a nyálát. Az orvos elmondása szerint két izomlazító injekciót kapott, mert csak így tudták kivenni a körtét a szájából. Azt mondta, hogy pár óra alatt elmúlik a hatása. Ez némiképp megnyugtatott mindhármunkat. Karon fogtuk barátunkat és kivezettük a folyosóról, le a lépcsőn a kijárathoz. Mikor azonban elhaladtunk a recepció előtt, egy ismerős arcot pillantottuk meg. A taxisofőr állt ott, és kezeivel, mint egy gorilla, magyarázta, hogy hova akar menni és mi a problémája, ugyanis attól a villanykörtétől, ami a szájában volt, nehezen ment volna neki a beszéd.
E kis történet tanulsága legyen annyi: ne nyomjatok le villanykörtét a szátokba, mert akármilyen nagyra nyitjátok is, kivenni nem fogjátok, az tuti. És úgy jártok majd, mint az én Jóska barátom, aki, azóta azt hajtogatja a rémálmaiban: „Ne! Vidd innen! Úgyse engedem, hogy lenyomd!”
U.i.: A történet nem saját kútfőből pattant ki. Az egyik tanárom mesélte.
19 komment
Címkék: a villanykörte sorter esete
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BlackSheep89 · http://baaadmovies.blog.hu 2009.03.01. 18:03:08
Nekem Sorter mesélte már ezt a sztorit régen, de akkor három mondat volt az egész :-)
Irtó jól kiszínezte, nagyon klassz lett! ( de neki ne mondjátok meg, hogy megdícsértem, mert még túlzottan megnő az arca :-) )
BlackSheep89 · http://baaadmovies.blog.hu 2009.03.01. 18:28:27
Megdícsértem már egyébként is, szóval késő bánat! :-)
-gabber- 2009.03.02. 22:46:13
-gabber- 2009.03.02. 22:53:32
Sorter 2009.03.04. 15:42:22
Szóval ne próbáld ki!!!
BlackSheep89 · http://baaadmovies.blog.hu 2009.03.04. 15:43:42
Esküszöm ezzel elmehetnél akár Hollywood-ba is forgatókönyveket írni! :-D
-gabber- 2009.03.05. 19:42:02
-gabber- 2009.03.05. 19:48:52
Sorter 2009.03.06. 19:53:34
-gabber- 2009.03.06. 22:33:42
traubisoda 2011.06.22. 12:15:09
A jó édes anyád a cigány, te szarzsák.
Nem loptam semmit.
A novellát Sorter küldte, aki a BaaadMovies blog egyik vezetője.
Ha bajod van, nála reklamálj.
Én csak közzétettem, amit ő írt.
Sorter 2011.06.22. 13:36:34
Traubisoda nem lopott az égvilágon semmit. Úgy van, ahogy mondja. Az írást én küldtem be, ő csak közzétette.
caymanos 2011.06.27. 09:53:04
meg hát lopni is sokan mennek egyszerre
sunyi kis faszkalap
traubisoda 2011.06.27. 10:28:04
Na idefigyelj!
Kevesen tudják, de a te kedvedért kiírom, hogy mindenki tudja: német vérű családból származom, szóval valamilyen szinten még talán náci is vagyok, ha a vérvonalat nézzük.
De ha gondolod, akkor vegyél fel msn-re, aztán ott beszéljük meg.
meci8@windowslive.com
Utolsó kommentek