Hajnal
 

Erős homály telepedett az agyamra. A sok apró gondolatfoszlányt képtelen voltam feldolgozni. Szemeim lassan nyíltak ki, de fölöslegesen, mert csupán elmosódott színeket láttam. Füleim zúgtak. A szám olyannyira kiszáradt, mintha a nyelvem teljesen megkövült volna. Nehéznek éreztem a fejem, elsötétedtek a színek, a zúgás zakatolásba váltott, majd elhallgatott. Elvesztettem az eszméletemet.

Időtlen időkig vagy talán csak egy szempillantásnyi ideig tartott a kiesés. Újra küzdöttek az érzékeim, hogy feldolgozzák a külvilágtól kapott információkat. Először a hallásom kezdett egyensúlyba jönni. A zakatolás ritmusosan visszatért, de egyre magasabb hangszínben. Később már inkább csipogásnak tűnt. A rettenetes fájdalmak közepette – amik a fejfájás minden formáját magában hordozták -, inkább a látottakra koncentráltam. A képek eleinte szintén színfoltokban jelentkeztek, viszont mozgásuk egyre határozottabb körvonalakat rajzoltak ki. A foltok alakokba tömörültek, a színek pedig a kontúrjaikon belül igyekeztek maradni. Ezeket a formákat az agyam lassan értelmezte: emberek.
A nyelvem szárazsága nem enyhült. A szaglásom is visszatért. A szagok kellemetlen emlékeket, fehér alakokat hoztak az agyamba. Ráismertem. „Kórházszag” - hívtuk így régebben, ami vegyi anyag vagy valamiféle jellemző tisztító, fertőtlenítő szagot jelentett.
Olyan volt ez az egész, mintha egy burából szemléltem volna a világot. A bennem kialakult torzult elképzelés a körülettem lévő dolgok felől sehogy sem tűnt összetettnek, mintha csak álmodtam volna. Az öntudatom viszont túlságosan élénk volt ahhoz, hogy ezt elfogadjam.
Leginkább az a fajta hajnali gyengeség nehezedett rám, amilyen egy hosszú nap utáni néhány órás alvás előzött meg, persze sokszor fokozottabban. Az akaratom egyre erősebbé vált, ez táplált belülről. Gondolataimat a testemre koncentráltam. Még ha le is bírtam volna nézni, akkor sem lettem volna képes átlátni a helyzetet. A karjaim és a lábaim nagyon nehéznek tűntek. Mozgolódni próbáltam, de hiába. Az erőlködés lefárasztotta az elmém minden tartalékát. Újra elájultam.
Miután újra magamhoz tértem, az előbbi állapotba kerültem: borzalmas fejfájás, csipogó hangok, halovány emberalakok, „kórházszag”, kiszáradt száj. Tudtam, hogy normálisan pislogok, de mégis olyan lassan tűnt el a szemem elől a feketeség, s szintoly lassan tért vissza. Valószínűleg a tudatom felgyorsult, s talán ezt a felismerést is a tudatalattiból nyertem. Mintha a test egy hatalmas csarnok lett volna, ahol a gondolatom szavai visszhangoztak, s ha kinyitottam a szemem, mintha a csarnok főbejáratán szűrődött volna be a vakító napfény. Tárgyilagosra próbálta fordítani a tudatom ezt a megfoghatatlan irrealizmust. Olyan visszhangok keringtek ebben a bizonyos csarnokban, amelyekre sohasem volt példa azelőtt… Azelőtt! De mégis mi előtt?
Hát ez előtt a fárasztó és végtelennek tűnő harc előtt, amelyet a tudat és az akarat vívott a tehetetlen testtel. Ezelőtt én is normálisan felkeltem, elindultam dolgozni az autómmal, leültem az irodába a számítógép elé, és azon ügyködtem, hogy miféle vizuális elemekkel dúsítsam a cég reklámjait, weboldalait, meg hasonló külsőségeit. Vizuális szakértő és grafikai osztályvezető. Ez a gyönyörűen hangzó elnevezés a hivatalos munkakörömet takarta. Mi tagadás, nagyon is szerettem. Úgy irodástul, külsőségestül, szépen csengő nevestül. Miután elintéztem mindennapi kenyérkereső teendőimet, visszaültem a kocsimba és nyugodtan tértem vissza magányos házamba. Semmi oka vagy nyoma nem volt annak, hogy megőrültem volna.
No de akkor mi ez az egész? Miért nem vagyok olyan alapvető dolgokra sem képes, mint a látás vagy a hallás? Érzékelek ugyan ezt-azt, de mindez csak összezavar! Az egyre inkább kézenfekvőbb gondolatok, logikus és felháborodott alapot kaptak. A fölháborodottság érzés volt. Mélyről eredő. Ezt előrehaladásnak véltem. Ha legalább a testem nem is, de legalább az eszem a helyén volt. Talán az emlékezés eredménye volt ez. Lehet, hogy jó, ha tud valamibe kapaszkodni az agy. A szemem, sőt a szemöldököm is összeszorult az összpontosítástól. A hangok is eltompultak, inkább belülről jöttek, a józan eszem halk, de kivehető szavai voltak:
„Igen! Gondolkodjunk logikusan! Informatikus vagyok! Az ésszerűségre alapoztam minden ismeretemet, amely sikeressé tett. Most is így kell tennem! Hol kezdődhetett? Nem. Rossz a kérdés! Hol szakadtak meg a mindennapok eseményei? Igen! Gondolkozz! A munkahely… ez az utolsó emlékem… mégsem! Emlékszem, hogy hazafelé tartok. Vagy az azelőtti nap volt? Vagy még azelőtt? Minden nap olyan egyforma! Olyan nehéz! Olyan fárasztó! Nehéz állapot ez. Nem is tudom rendesen átlátni a helyzetemet. Az állapotom…”
-Az állapot stabilizálódik – szólt egy hang. De nem belülről, hanem „kintről”. A hang, amely fáklyaként gyulladt be a sötét bensőmbe. „Mint a fény az alagút végén. Talán meghalok? Nem lehet! Megint elkalandoznak a gondolataim… Nem engedhetem… Vissza! Vissza a külső hangra! A fülemre kell összpontosítani!”
-Jellemzője? – egy másik hang tette fel a kérdést. „Igen! Tehát nincs minden veszve.” A szó feltűnő gyorsasággal kiélesedett az előbbiekhez képest.
-SH huszonnégy egész harminc – mondta a hang, amely elsőként beszélt. Egy nő volt. Akkor ezt a mondatot és ezt a hangszínt véltem a világon a leggyönyörűbbnek.
-Mennyi? Ez lehetetlen. Hibásan vannak kalibrálva a gépek. Az előbb is emiatt jöhettek le hasonló értékek – meglepődtem azon, hogy ilyen tisztán hallottam a szavakat, s habár nem értettem szinte semmit, azért büszkén hallgattam, mintha a hatalmas erőmnek köszönhetően értem volna el ezt a sikert, mellyel végre kapok jeleket „kintről”. Szerettem volna kinyitni a szemem, de féltem, hogy az újabb erőlködéstől és információhalmaztól elveszíteném ezt az apró kapcsolatomat is. Hát csak füleltem tovább.
-Uram. Ez a jellemző igenis reális érték, hogyha…
-Hogyha beállt a primérium állapota. De ez… Áh! Nem lehet igaz! – az eddig felmentőnek tűnő férfihang most kiabált. Ez újabb lökést adott a fejfájásomnak.
-Hívjam Modoru doktort?
-Igen. Amúgy is övé a következő műszak felügyelete. Hívja csak, de siessen!
-Máris.
-Maga!
-Uram? – egy másik hangot különböztettem meg. Egy igazán fiatal férfihangot.
-Reakciók?
-Uram? – a visszakérdezés egyértelmű értetlenkedést jelentett. Ezt még akkor is felismertem, pedig oly kevés támpontom volt a külvilággal kapcsolatban, de a megérzések előtérbe szorultak, ezek megerősítették a hallottakat.
-Mégis mit gondol, hogy esetleg a maga reakcióira vagyok kíváncsi? Az alany reakciói?
-Elnézést. Az SH érték csökkent két tizeddel. A vérnyomás változatlan, légzés gyorsul…
-Gyorsul? Agyműködés?
-Ötös értéktartományban van.
-Ötös? – már-már ordibált a mély férfihang. – Akkor… akkor most éber! Maga együgyű! Miért nem szólt hamarabb?
-Beszélgetett a doktornővel. Azt mondta, hogy még akkor se szakítsam félbe a beszélgetéseiket, ha az égből kétfejű tehenek potyognának.
-Kétfejű tehenek? Bezzeg erre szóról-szóra emlékszik, de a rendszabályzatokra nem? Hívja ide azonnal Modoru doktort!
-De a doktornő már elindult érte.
-Tényleg… persze…
-Az alannyal mi legyen? Kapjon nyugtatót?
-Persze. A három per négyes eljárás szerint. Regisztráljon minden egyes állapotváltozást! Ha az SH visszamegy kettes tartományba, akkor szól nekem. Ha agyműködése változik, szól nekem! Ha csupán szellent egyet, szól nekem!
-Értettem.
-Még valami. Ne akkor szóljon, ha maga szellentett, hanem ha az alany.
-Természetesen – mintha derűsebb lett volna ez a szava az ifjúnak.
-Mára lejárt a műszakom. Viszlát.
-Jó éjt uram.
Néhány csipogás és kattogás után a fiatal hang megint megszólalt:
-Tizenegy negyvennégyes bejegyzés. Az alany a regisztrált értékek miatt felettesi felhatalmazásra és a rendszabálynak megfelelően három per négyes eljárásban részesült.
Egy-két gombnyomásszerű zaj után végre éreztem a testem egy pontját. A bal vállamat. Erős szúrás érte, majd elsötétült minden.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.