2010.06.19. 17:22
Gucs: Joram ’’Gucs’’ Drawain története
610 körül született egy gyermek,Joram Drawain. Brillben töltötte gyermekéveit. Már 8 évesen tanult mesterétől,Aldus Cormana-tól. Aldus Cormana egy veterán harcos volt,könnyen fel lehetet ismerni harcmodoráról és őszes szakálláról. Már visszavonult és nem harcol a Lordaeroni seregben, de ha harcolnia kéne akkor is megállná a helyét. Joram nagyon ügyesen bánt elsősorban a karddal és az íjjal. Azonban az egyik ilyen gyakorlás nem olyan volt, mint a többi.
-Joram! Ma meg kell tanulnod, hogy hogyan tudd úgy megütni az ellenfeledet,hogy elveszítse az egyensúlyát és könnyen meg tudd sebezni!- mondta Cormana mester – Mindössze annyit kell csinálnod,hogy alulról indítod az ütést és teljes erővel ütöd meg az ellenfelet.
Joram nem értette. Hogyan üthetné meg a gyakorló bábút teljes erővel, ha nagyon erősen üti meg akkor össze is törhet. Ekkor a mestere előhúzta a kardját és védekező pozíciót vett fel.
-Gyerünk fiam, támadj!-mondta Cormana.
-De hát mester, magát támadjam meg?
-Igen, rajta!
Ekkor Joram ahogy a mesterétől tanulta, egy alulról indított, erős támadással megütötte mesterét, aki kivédte a fegyverével, azonban az erős ütéstől elvesztette az egyensúlyát és csak a szerencsén múlt,hogy nem esett el.
-Gratulálok fiam,így kell ezt csinálni.-dícsérte meg a fiút az öreg.
Amikor betöltötte a 12-őt elment a helyi kovácsműhelybe, ahol a helyi kovács, Rudrig Erhan dolgozott. Rudrig Erhan egy kiváló kovács volt, a kardokat és fejszéket hamar elkészítette, de egy buzogány vagy egy lándzsa se okozott gondot neki. Rudrig egy törp volt, aki nagyon sokat dolgozott már Ironforge-ban és kezdte megunni az ottani helyzetet, ezért vándorol el északra, Lordaeronba.
Itt, Brillben rendezte be a kovácsműhelyét és készíti a falu lakóinak a kaszákat, sarlókat és más különböző földművelő eszközöket.
Amikor Joram belépett a műhelybe, sehol se látta Rudrig-ot. Benézett a raktárba, ahol a nyersanyagokat tartja és a kész fegyvereket tárolja, ott volt. Épp egy frissen készült kardot rakott a többi közé. Megfordult és furcsán nézett a fiúra.
-Hát te meg ki vagy?-kérdezte Erhan.
-Joram Drawain vagyok, munkát szeretnék vállalni a kovácsműhelyedben.
-Egen. Lássuk csak, elbírod-e a kalapácsot.
Joram megfogta az üllőn lévő nehéz kalapácsot és fél kézzel a magasba emelte.
-Hm, ez rendben van.
-Értesz-e valamennyire a nyersacél megmunkálásához?
Joram még 5 évesen amikor társaival a falu utcáin játszott, benézett a kovácsműhely ablakán és látta, hogy hogyan készül el egy sarló.
-Igen, egyszer már láttam és meg is jegyeztem.
-Egen. Akkor hadd lássam mire emlékszel.-mondta az öreg törp.
A fiú odalépett az üllőhöz és talált egy nyersacélt. Megfogta és felhevítette, aztán elkezdett dolgozni rajta. Nagyokat ütött rá a kalapáccsal és közben lassan kirajzolódott a sarló formája. Ekkor lehűtötte a vízben és elkészült. Megmutatta Rudrig-nak, aki nagyon elcsodálkozott.
-Fiam, ahogy csináltad ezt a sarlót az én módszeremet láttam a munkádban, csak nem tőlem lested el ezt?-mondta meglepődötten a mester.
-De, igen.-mondta büszkén a fiú.
-Rendben. Felveszlek tanoncnak, megtanítok neked egyet s mást a kovácsolás művészetéről.
Joram így lett Brill kovácsának a tanonca.
Teltek az évek, Joram egyre ügyesebben bánt a karddal, és a kovácsolás művészetét is megtanulta. Egyik nap, amikor Joram megérkezett Rudrig mesterhez, a vén törp szúró tekintettel figyelte a fiút. Egy percig nem szólt semmit, majd megszólalt.
-Joram! Itt az idő.-mondta a törp.
-De hát mire, mester?
-Minden kovácstanonc feladata az, hogy elkészítse a saját fegyverét. Mondd te milyen fegyvert akarsz?
Joram hosszasan elgondolkodott, majd ezt mondta:
-Egy kardot!
-Egen. Gondoltam, hogy ezt fogod választani, minden ember álma egy kard, nem is értem őket.
Rudrig mester megfogott egy nyersacél darabot, ami megvolt erősítve valamilyen módon.
-Ebből fog készülni a kardod. Láss hozzá!
Joram meg fogta és először felhevítette a nyersacél darabot, az üllőre tette és ahogy mesterétől tanulta elkezdte kialakítani a formát. Aztán lehűtötte és megint felhevítette, alakította az akkor már kardnak látszódó acél darabot. 1 óra elteltével elkészült.
-Nos, az első része kész fiam. Most meg kell élezned a köszörűkővel.
A fiú odalépett a köszörűkőhöz és elkeszte élesíteni. Pár perc múlva elég élesnek találta már, kipróbálta. Nem messze tőle a műhelyben volt egy fadarab. Odament, kardjával kettés hasította.
-Nagyon szép munka volt, fiam!-dícsérte meg Erhan mester.
Joram büszke volt magára, hogy sikerült egy ilyen fegyvert készítenie.
Eltelt 2 év. Joram 18 éves lett. Cormana mester már nem tudott sokat tanítani neki, nagyon ügyesen bánt a karddal, és az íjjal.
-Joram. Nagyon sok dolgot megtanítottam már neked, de még nem tudsz eleget. Így hát ha harcba keveredsz, soha ne becsüld le az ellenfelet.
-Igen, Cormana mester.
Amikor épp a kovácsműhely felé tartott...meglátott egy gabonaszállító szekeret. Gondolta, hogy ez az a gabona amit egész Lordaeron területén szállítanak. Beesteledett. Amikor Joram hazaért a kovácstól, látta, hogy az étel már tálalva van az asztalon. Friss kenyér, sült báránycomb és egy kis friss sajt volt az asztalon. A szülei már az asztalnál ültek, ő is leült. Neki láttak a sok finom ételnek. Amikor Joram megfogott egy kenyeret valami furcsa dolgot vett észre rajta. Inkább nem evett belőle. Este amikor Joram már aludt, rémes zajra riadt fel. Nem tudta, hogy mi az. Kinézett az ablakon és amit látott az nem emberi dolog volt. A házakból kifutó emberek keserves üvöltés közben átalakultak élőhalottá. Joram elgondolkodott…vajon mitől történhetett ez? Nem látott mostanában mágusokat a környéken, egyet sem. Akkor vajon mitől? Tovább gondolkodott…rájött,hogy biztos a kenyér miatt van, vagyis a gabona miatt, amiből a kenyeret sütötték, de az ő szülei is ettek belőle. Gyorsan kifutott a szobájából, de már késő volt. A szülei is átalakultok élőhalottá, épp Joram felé sétáltak. Joram gyors befutott a szobájába és bezárta az ajtót. Megfogta a kardját és kimászott az ablakon. A falu szélén észrevette egy kisebb csoportot. Kikerülve az élőhalottakat, akik nem rég még a falu lakosai voltak, eljutott a csoporthoz. Ott volt a mestere, Aldus Cormana…a vén törp, Rudrig Erhan és néhány falusi akik úgy látszik nem fertőzödtek meg. Cormana mesteren páncélzat volt és kivont karddal állt ott. Rudrig mester is páncélban volt. A falusiak kezében pedig sarlók és kaszák voltak. Cormana mester így szólt a többiekhez.
-Emberek! Nem tehetünk itt már semmit, úgy látszik mérgezett volt a gabona amit idehoztak, el kell hagynunk ezt a helyet és minél előbb Lordaeron városába jutni!-mondtam Cormana mester.
Senki nem szólt semmit, amikor Aldus mester elindult, szó nélkül követték. Elhagyták Brill-t.
Kelet felé mentek, ahol Lordaeron fővárosa volt. Útközben egy kisebb csoport élőhalott támadta meg őket. Aldus Cormana így szólt.
-Gyerünk! Kör alakzatba!
A falusiak nem tudták, hogy mit jelent az, de látták, hogy az öreg veterán mit csinál…ők is azt csinálták.
Az élőhalottak támadtak. A falusiak ahhoz képest, hogy nem nagyon tanultak harcolni, nagyon jól küzdöttek. Sorban kaszabolták le az élőhalottakat, mígnem az utolsót is megölték.
-Jól küzdöttetek.-jegyezte meg Cormana mester.
Továbbmentek és pirkadatkor elérték Lordaeron városának kapuit. Az őrök nem akarták beengedi őket.
-Állj, kik vagytok?-mondta az egyik őr.
-Én Aldus Cormana vagyok és Brill-ből menekültünk el, mert egy járvány megfertőzte a lakosságot és élőhalottá változtatta őket.
-Aldus Cormana…hmm…hallottam már rólad, sok csatát megvívtál már. Rendben, hiszek neked. Menjetek!
A kis csoport gyorsan a várba sietett, hogy közöljék a hírt Terenas királlyal.
Állj! Ide senki nem léphet be Terenas király engedélye nélkül-mondta az egyik ott álló őr.
-Az én nevem Aldus Cormana és rossz híreket hoztunk.
-Halljam! Mik azok a rossz hírek?
-Mi Brill-ből menekültünk ide…ott az emberek megfertőzödtek és élőhalottá változtak.
-Haha! Ilyen mesét akarsz elhitetni velem.
-Ez nem mese…régen a Lordaeroni seregben szolgáltam és sok csatában harcoltam már, tudom mit jelent a becsületesség és igazat mondok.
-Hmm…jól van. Értesítem erről a királyt.
A katona bement és 5 perc múlva kijött. Rendben. Veterán, te és még valaki bemehet a királyhoz.
-Gyere Joram.-mondta a mester.
Beléptek a trónterembe és Terenas király színe elé mentek…letérdeltek.
-Álljatok fel!-mondta az öreg király.-Úgy hallom valami fertőzésről beszéltek.
-Igen, királyom.-mondta Cormana - Brill-ből jöttünk ahol megfertőzték a lakosságot és élőhalottá változtak.
-Hmm…ez érdekesen hangzik. Rendben, ki fogunk küldeni embereket, hogy nézzék meg. Addig is maradjatok a városban, biztosítok nektek egy házat.-mondta nagylelkűen Terenas király.
-Köszönjük, felség!-mondta Aldus.
Mégegyszer letérdeltek és elhagyták a tróntermet.
Megmutatták nekik melyik az a ház és ott maradt a kis csoport.
Teltek a napok és Joram egyre jobban unatkozott. Elment hát a várba, ahol a Lordaeroni sereg vezetője volt. Beengedték hozzá őt.
-Üdvözöllek fiú! Te ki vagy?
-A nevem Joram Drawain.
-És honnan jöttél, Joram?
-Brillből.
-És miben segíthetek?
-A Lordaeroni seregban szeretnék harcolni.-mondta Joram reménykedve.
-Hmmm….úgy látom elég erős vagy. A kardot is jól forgatod?
-Igen, uram.
-Nos…rendben, meglátjuk, hogy harcolsz. A sereg tagja vagy.
-Köszönöm, uram.
Joram felöltötte magára a Lordaeroni katonák páncélját.
Örömmel mondta ezt Aldus mesternek, aki gratulált neki.
Eltelt 2 hét…Joram a seregben szolgált, őrködött a falakon. Megkapta a fizetségét. De az egyik nap nem olyan volt mint a többi, az ég sötétségbe borult és furcsa zajokat lehetett hallani Nyugatról.
Az egyik tornyon lévő őrszem meg is pillantotta az élőhalott sereget a távolban.
-Támadnak az élőhalottak!-kiáltotta az őr.
Minden katona felöltötte harci páncélzatát, Joram is. Felmentek a falakra.
Az élőhalott sereg ott állt. Teljesen felfegyverkezve. A tömegből kilépett egy elfnek látszó lény. Fakó bőrszíne volt és vörös volt a szeme. A haja fehér volt. És akkor jött a szörnyű hír. A király meghalt. A saját fia ölte meg…Arthasnak sikerült elmenekülnie, de a város embereinek még egy feladata volt…megvédeni a várost, minden áron!
Az élőhalottak elindultak.
-Íjat feszíts! Tűz!-kiáltották a falról. Nyílzápor ritkította az élőhalottak seregét. De elérték a kaput.
Minden erelyükkel azon voltak ezek a lények, hogy betörjék a falat. Sikerült nekik. Elözönlötték a várost. Aldus Cormana és Rudrig Erhan is ott harcolt.
Vesztésre álltak a Lordaeroniak…Rudrig odament Aldus-hoz aki épp egy élőhalott katonával végzett.
-Aldus! Menekülnünk kell…az élőhalottak túl sokan vannak, nem tudjuk őket visszaszorítani.
Cormana körülnézett és látta ahogy az élőhalottak végeznek minden egyes emberrel…ő is jobbnak látta menekülni. Megkeresték Joram-ot és elmondták neki mit kell tenni. Joram mellett még ott harcolt két katona. Ők is menni akartak…így hát 5-en kijutottak a várból és elindultak dél felé.
Nagyon fáradtak voltak. Redridge Hegységeinél teljesen kimerültek. Ha nem járnak arra felé épp az őrök, meghalnak. Szerencsére gyors elvitték az 5 embert Lakeshire-be, ahol kipihenték magukat. De még mielőtt beesteledett volna el akartak jutni Elwynn Erdelyébe. Továbbmentek. Elérték Elwynn Erdelyeit. Ekkor megláttak egy falut, Goldshire-t. Odamentek és el kellett dönteni ki hova megy.
-Én elmegyek Stormwind városába, beállok a város őrségbe.-mondta az egyik katona
-Vele megyek, én is beállok az őrségbe.-mondta a másik katona
-Én azt hiszem ellátogatok Stormwind városába a Törp negyedbe és ott is maradok.-mondta Rudrig mester.
-Stormwind városába megyek én is.-mondta Cormana mester - Tanítom az ifjú harcosokat. És te, Joram?
Joram elgondolkodott, a város örségben nem szeretne lenni és egyébként se szeretne Stormwind városában élni.
-Én elmegyek a Northshire Apátságba. Ott találok munkát és kitanulom a harc összes titkát amíg ott vagyok.
-Rendben. Bármikor megtalálsz Stormwind városában. Sok sikert a kalandjaidhoz,Joram.-mondta Cormana mester.
-Egen. Engem is megtalálsz Stormwind városában…és sok sikert!-mondta Rudrig mester.
Aldus Cormana, Rudrig Erhan és a 2 katona elmentek Stormwind városába, Joram pedig a Nortshire Apátság-ba ment. Segített az ott lévő embereknek és tanulta tovább a harcolást. Lordaeron városának védése közben a páncélja megroncsolódott…és az úton javíthatatlanná vált, ezért el kellett dobnia. A kardja amit ő maga kovácsolt megmaradt, de nem nagyon használta. 12 év elteltével újra készen állt a kalandra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek