2009.03.05. 12:22
Laczfy87: A Dzsihád
Amikor kollégista voltam, volt egy nevelőtanárunk, aki éjjelre volt beosztva. Dzsihádnak neveztük el, mert kijelentette, hogy amelyik elsős nem alszik, az ellen dzsihádot hirdet. Ez az ember nagy mesélőgép volt. Sok sztorija keringett a koliban, melyek általában fiktívek voltak. Egyet megosztanék veletek:
Egyszer szobatársammal ketten voltunk, mert a többiek hazaléptek betegségre hivatkozva (kalici vagy mi a fene). Ex szobatársam most jelenleg menedzser szakon van Pesten, tehát nagyon szeret beszélni. A téma egyszer azon az estén arra terelődött, hogy tanár úr egy-két punk rock zenekarban gitáros és dobos is volt. Mikor két koncert között a szállodában megpihentek, arra lettek figyelmesek, hogy a szomszéd szobából óriási üvöltözések hallatszanak ki. Meg is nézték, s a kulcslyukon át mit láttak: valamilyen szektások úgynevezett megtérési szertartása zajlott éppen. A következőképp nézett ki: csávó:”Isten nevében parancsolom, térj meg és minden ártó gonosz erő hagyja el tested, hogy az Úr erejét befogadd szívedbe.” Erre a másik a földhöz csapta magát, vadul rángatózni kezdett, s pár perc múlva mintha mi sem történt volna. Erre ezek a betegek visszamentek a szobájukba, bekötötték az erősítőket és a gitárokat, aztán egy klasszikus punk számot elkezdtek húzni nekik, ami a csövön kifért. De ennek ellenére folyt tovább a megtérési ceremónia, nem törődtek velük.
A másik jellemzője hogy szeretett nagyon kemény lenni. Akkoriban az egyik kollégista társunkat megfenyegették meg követték valamilyen sötét alakok. Ezek a sötét alakok egyszer odajöttek a koleszhez. Nem kellett volna… Nos, még ezelőtt mondta a következőket: „Én ha a srác helyében lennék, mindig tartanék a zsebemben egy bicskát. Aztán ha mennék korrepetálásra, s belém kötnének elég csak az egyiket combon szúrni, a többi utána elfut.” Mint gondolom, sejtitek ez egy egetverő baromság, mert annál inkább támadnak. Másik évben elmesélte, hogyan vizsgázott le fegyvertartásból Székesfehérváron. Bement, lőtt egyet, azt ötöst kapott. Ennyi. Mintha nem kéne sok teszten még átesnie – bár nem értek hozzá – meg satöbbi.
Legtöbbet mégis a zenéről beszélt. Egy közeli településen lépett fel egy zenekar, nevet nem akarok mondani direkt. Kifejtette egy család csápolását ezen a koncerten: „Az anyuka turistás pólóban a kislányával kézen fogva megy pasizni, míg az apuka segg részegen a sörsátor mellett okádik. Na, ez a magyar családkép.” Szerinte legalábbis. Nálunk ilyen nem szokott lenni a generációs különbségek miatt elképzelhetetlen, hogy együtt elmenjünk ugyanarra a koncertre.
Viszont az volt mindig a legpoénosabb, ahogy az elsősökhöz beszélt: „Húzzá má be gyorsan, mert ha én húzlak be nem köszönöd meg”.
Ennyit idéznék tőle, bár még van egy csomó minden, ami most nem jut eszembe. Azért szerettük a kedves, az elsősöket „szerető” dzsihádot, aki azóta már lediplomázott magyar szakon és most valamilyen gimiben meséli el ezeket a sztorijait magyar órán.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek