Íme az első publikált irományom, egyfajta önreflexió, autobiográfia

Gondolom, sokatokat meglepett, amint megláttátok nevemet... nos, engem is.
Felvezetésképp: ez a legelső irományom, amit nem törlök azonnal, hanem meg is fog jelenni metzi blogján. Köszönöm a kérdést, metzi.

A következő írás teljes mértékben improvizált, azt írom, amire gondolok, szóval lehetnek
benne erőteljesen ellentétes gondolatok is, de hát ilyen kiszámíthatatlan írásokra is talán
lehet kereslet...

Tükör... előtted?

- ...2009. augusztus huszadika, 13 óra 35 perc. Egy újabb küzdelem vége. Mentálisan ki vagy
készülve. Tudod, hogy csinálnod kell, és tudod, hogy te már nem tartozol ODA. Azok közé,
akik eltűnnek a semmiben, a mélyben, hátrahagyva munkájukat, melyek eredményre nem vezettek.
Te se hitted volna a legelején. Te se hitted volna... hogy ide jutsz.
Emlékezz csak vissza arra az őszre. A srácra, aki annyira értett a videózáshoz, hogy
szánakozva röhögtem rajta... mások pedig elküldték melegebb éghajlatra... mert szerintük ő is csak ODA tartozik. Emlékezz a negatív kommentekre... emlékezz a harcra... MAGAD ellen. NEM, itt nincs hajtűkanyar visszafelé, barátom, gyerünk tovább! Hiszen más ilyet nem csinál, csak te, aki már éveket foglalkozott ezzel, ezen felnőve. Mi lett volna, ha, jogos a kérdés... mi lett
volna, ha ott októberben leteszed a kardod? Mi lett volna, ha ott összetörsz? Ha eltűnsz a
semmiben, ahonnan jöttél? Akkor a TE nyakadon volt a kard, Damoklész kardja, ami nem a nép felett, hanem tefeletted állt lesben, készen a lesújtó lesújtásra... de te tudtad, hogy ez nem te vagy. Változtál... de mégsem. Magadat adtad, azt a személyt, akit sokan csak lenéztek, azt, akit az osztálytársai túlnyomó többsége került. Tomboltál... hiszen annyi sérelem ért már, legyen az jogos, vagy sem... itt kivezethetted lelkiállapotod audiovizuálisan... és a figyelem, ha nem is jogosan, de Rád irányult. A kezdőre... aki még nem volt kiforrott, akit a kollégák nem ismertek, nem ismertek EL (sic!), mert sejtették azt, amit Te is... de te mégsem...
Telt az idő... szép lassan kezdtél összeállni azzá, aki most vagy. Azzá a személlyé, akit
még te magad sem ismersz, nem ám hogy mások. Még ha változtál is, valami megmaradt... amibe sokan beleeshetnek, beleeshettek, vagy talán bele fognak esni... a személyiséged. Te még mindig az a negatív hozzáállású srác vagy, aki anno bátortalanul belevágott... és most is becsmérled magadat, mert tudod, hogy van még tovább út, hiszen az ember holtáig tanul. Nézd vissza az eddig megtett utadat... már ott tartasz, hogy Te vagy a zászlóvivő, aki idehaza erősen ragaszkodik a múlthoz, mégis újdonságokra is nyílt valamennyire. Aki kívülről zárkózott és érzéketlen, belülről mégis szerény és megbízható. Akiről sok mindent nem is hittél volna... Ez? Ez még ír is? Ez? Ez még mixelget is? Még zenét is próbálgat?
Motiváció... ez kell neked, ez hajt téged. Mert tudod, hogy vannak, akikre MÁR számíthatsz... akikre a múltban nem, hiszen nem is ismertek. Akiket Te hoztál össze, kovácsoltál össze egy olyan csapattá, akik önállóan is jók, de együtt... sokkal többre képesek...
És ez a meglepő benned. Az alázat mindenki felé, a csapatszellem, amit iskolás éveid alatt
nem nagyon tapasztalhattál meg. A formidálhatóságod a stílusodban... anno mit csináltál... és most? Sikerült addig eljutnod, ami csak keveseknek sikerült. Az, amire sokan vágynak, de nem fognak elérni vagy soha, vagy csak évek múltán. Az elismertség. Bár te úgy érzed, hogy ezt a keveset se érdemled meg, a tömeg etéren ellened, de mégis veled van.
Közben befejezted a szakképzést és már az egyetemen koptatod a padot... és az következett be, amire nem nagyon számítottál volna még gimnazistaként. Befogadtak a csoporttársaid... megszokták az idióta humorod... KÖZÉJÜK tartozol!
"Lost and alone... but I still keep proceeding on... with no sense of time... I don't even
know where I'm going" súgja füledbe a női vocal... és a szám, amit már jó ideje hallgatsz,
olyan címre hallgat, ami talán ide is illik: Overload... és a vocal... a kezdetekre emlékeztet téged. Arra a ködös őszre. Most hol tartasz? Egy olyan csapatot hoztál össze, akikkel önfeledten bármikor összehozol valamit. Olyan videósokat, akik mind eltérő stílusúak, de együtt kiegészítitek egymást, de nélküled úgy tűnik, hogy valahogy nem "menne" nekik. Mégha egy helyben állónak is érzed magad, te repülsz... hiszen te egy elvont elmével rendelkezel... és akkora türelemmel, ami ritkaság manapság. Mások ötször megnyomják a lift hívógombját, amivel semmit sem érnek el, de te csak egyszer. Annyi dolgot művelsz egyszerre, amit mások csak együtt összesen. Mások már rég a falhoz vágnának valamit, de te magadban tartod. Ezért is vagy te más, mint a többiek.
Hiszen szükség van rád a Nagyok között, mert te már - mégha nem is ismered el - oda tartozol. Ide küzdötted fel magad az idők folyamán...
Ez vagyok én... Visor, örülök, hogy megismerhettelek.
Köszönöm az 1000 subscriberemnek, a kitartásért, a tiszteletért, mindenért... értetek, ingyen.

Csak így tovább, mondom magamnak, lol. Thend, vége.

Ennyi lenne.

A bejegyzés trackback címe:

https://kisregenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr601328888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BlackSheep89 · http://baaadmovies.blog.hu 2009.08.31. 18:37:26

Ez nagyon érdekes "bemutatkozó" írás volt, de tetszett.
süti beállítások módosítása