traubisoda 2009.12.08. 18:21

Sorter: Bobby

Lassan leengedi a kezét. Érzi, hogy megfeszített izmai fokozatosan elernyednek. Apránként az ujjaiból is eltűnik a merevség, alig egy perc múlva már olyan lazán lógnak a teste mellett, mint egy-egy rongybaba. Szemeit csípni kezdi a szárazság, mégsem bír pislogni. Tompán érzi, ahogy a hideg verejték lecsordul a tarkóján az inge mögé. Csak áll a nappali közepén, tekintetét egy láthatatlan pontra szegezve valahol félúton saját maga, és az ágy között.
Hosszú percek telnek el így. Vagy talán csak másodpercek. Ki tudja? Kit érdekel?
Egy egyre közeledő szúnyog zümmögése üti meg a fülét. A parányi állat leszáll a kezére, majd, miután úgy látja, nincs kitéve komoly veszélynek, mohón szívni kezdi magába a vérét. Bármikor odacsaphatna a másik kezével. Nem kéne ennyit kockáztatnia ennek a szúnyognak. Ha egy kicsit körülnézne, megtalálná a könnyebb módját a friss vér megszerzésének.
Halk puffanást hall a bal lába mellett. Lassan a hang irányába fordítja a fejét. A revolvere hever mellette, nyílván kiesett a kezéből. A fegyver csövéből még mindig fáradtan száll fel a halvány füst. Ezek szerint maximum egy perce áll itt néma csendben. Lehajol, hogy felvegye a pisztolyt a földről, de hirtelen félbehagyja a mozdulatot, és újra kiegyenesedik. A szúnyog, talán, mert veszélyeztetve érzi magát a hirtelen mozdulattól, talán csak azért, mert már eleget ivott, elrepül a kezéről.
Bobby egy darabig még a fegyveren pihenteti a szemeit. Két évvel ezelőtt vásárolta, közvetlenül azután, hogy megszerezte az engedélyét. Eddig csak lőtereken használta, és ott is csak azért, mert gyerekkora óta vonzódik a céllövészethez. Megbízható fegyver volt, sosem okozott csalódást. Ezúttal sem.
Bobby lassan felemeli a fejét, és szemügyre veszi az ágyat. Rajta a két mozdulatlan test. Candyé, és a férfié, akinek már sosem tudja meg a nevét. A nő életének utolsó pillanatában érzett félelme még az üveges szemein is jól tükröződik. Pupillái kitágulva, szája résnyire nyitva. A vér már kezd megalvadni az arcán, de a jobb melle alatt éktelenkedő sebből még mindig szivárog egy kicsit. A mellette heverő férfi feje mélyen a párnába fúródott a lövés után, így az ő arcát nem látja. Nem is akarja.
Odakint már alkonyodik. Bobby az ágy fölötti ablakon kibámulva nézi, hogyan festi bronzságára a barátságtalan, komor utcát a lemenő Nap fénye. Látja, ahogy a szemközti ház konyhájában valami megmozdul.
Az öreg Carter lakik ott, jóval fiatalabb feleségével és két gyerekével. Kedves, megbízható fickó, akire mindig számíthat az ember, ha segítséget szeretne kérni valamiben. Nyílván most hívja a rendőrséget. Carter, minden jó tulajdonsága ellenére, rendkívül gyanakvó típus, azon felül megjárta Vietnamot is. Ha valaki, akkor ő nem keveri össze egy revolver hangját egy hangosabb pezsgőbontáséval.
Bobby már épp elfordulna az ablaktól, mikor tekintete megakad a függönyön. A függönyön, melyet Candy azóta le akart cserélni, mióta beköltöztek, és aminek skótkockás mintázatát most az asszony vére festi vörösre. Lassan odalép az ablakhoz, és gyengéden behúzza a függöny baloldali részét. Az ismeretlen férfi testére így szinte teljes árnyék borul. Bobby ráérős tempóban megkerüli az ágyat, és újra szemügyre veszi az előtte fekvő nőt. Még nem volt teljesen levetkőzve, ami azt jelentette, hogy időben érkezett. Nadrágja a földön, alig egy méterre tőle, fekete blúza kigombolva, láthatóvá téve fehér melltartójának jelentős elülső részét, és a golyó ütötte sebet is. A kintről beszűrődő fényben megcsillan jobb kezének ujján a gyűrű, melyen egy latin szöveg áll, ami az olasz ékszerész szerint azt jelenti: „Mindig és mindvégig”.
Ahogy ott áll a test mellett, Bobby elgondolkozik rajta, hogy vajon mit is mondott neki utoljára a felesége. Bár alig néhány perc telt csak el azóta, mégis képtelen rá, hogy felidézze azokat a szavakat.
De egyáltalán számít ez bármit is?
Lehajol és felveszi a revolvert. Lazán tartja a kezében, ujjbegyei szinte nem is érnek a markolathoz. Elfordul az ágytól és tesz néhány lépést a fürdőszoba felé. Csak ekkor veszi észre az aktatáskáját. Kinyitva hever a puha szőnyegen, a javításra váró dolgozatok kihullottak belőle. Bobby bizonytalanul odamegy, és felveszi az egyik papírt. Egy jó képességű diák, Derek Stoller publikációjára ismer benne, melyet még a tanáriban ülve kijavított, és amire csak azért nem adott ötöst, mert egy igen fontos évszám pontatlanul szerepelt benne. Napóleon nem 1807-ben koronáztatta császárrá magát.
Visszarakja a dolgozatot a többi közé. A keze nyomán keményedésnek indult vér piroslik a papíron, de nem foglakozik vele. Észreveszi, hogy a táska egyik zsebéből egy citromsárga boríték sarka kandikál ki. Nem kell kivennie, tudja, hogy mi az. Meghívó az igazgatónő születésnapi partijára, amire a kollégái kérésére neki kell majd vinnie az alkoholmentes üdítőket.
Bobby némán feláll, és a fürdőszobába megy. Felkapcsolja a villanyt, hiszen ilyen időtájt már igencsak sötét van az apró helyiségben. A tükör elé áll és megnézi magát. A látványtól először megdöbben, majd elborzad. Nyaktól lefelé szinte teljes egészében beborította az ingét a vér. Ahogy a saját testére mered, rosszullét fogja el. Minél tovább nézi a tükörképét, annál erősebben szédül és kavarog a gyomra. Sietve lerakja a revolvert a mosdó szélére, és kigombolja az inget. Amint megszabadul tőle, rögtön behajítja a kádba.
De még mindig nincs jól, sőt, úgy tűnik, csak egyre rosszabb lesz. Kétségbeesett kapkodással nyitja meg a csapot, nem törődve azzal, hogy forró vizet enged ki belőle, és megmossa a kezeit. Gondosan eltűntet róluk minden foltot, szilárd és folyékony szappannal is átdörzsöli őket, többször is, mint kéne. A megalvadt vér halványbordóra festi a lefolyóba áramló vizet és a mosdó egy részét is.
Mikor ezzel végez, Bobby újra felnéz a tükörbe. Kevésbé tűnik sápadtnak, mint az imént. Még nincs jól, de határozottan javul a hangulata. Gyorsan végignéz magán, de testének többi részét tisztának találja. Ettől megnyugszik egy kicsit.
Mikor nagyot sóhajt, megcsapja az orrát a saját szájszaga. Keserű, fémes ízt érez benne, mintha rozsdásodnának a fogai. Azonnal a kád fölötti szekrénykéhez fordul, kinyitja az egyik ajtaját és kiveszi belőle a tegnap vásárolt szájvizet. Citrom és mentol ízesítésű, állítólag rendkívül ritka eljárással készül. Meg is volt az ára, de a ráírt szöveg szerint 75%-al hatékonyabb, mint az általános szájvizek. Bobbynak sűrűn begyullad az ínye, ezért gondolta, hogy tesz vele egy próbát.
Felnyitja a kupakot, a szájához emeli a palackot, és finoman megnyomja mindkét oldalát. Egy kávéskanálnyi adag a nyelvére cseppen. A citrom és mentol ízének keveréke éppen annyira erős, hogy még ne legyen kellemetlen. Ezt követően a csaphoz hajol, megnyitja, és beszív egy kortyra való adagot a még mindig meleg vízből. Hátraveti a fejét, gargalizál néhány másodpercig, aztán kiköpi a mosdóba a már enyhén összesűrűsödött folyadékot.
Bobby úgy érzi, mintha újjászületett volna. Száját kellemes, egyéni íz járja át, és mintha ez a frissítő érzés átragadna a testére, a lelkére, sőt, az egész lényére is. Mikor ismét farkasszemet néz a tükörképével, úgy érzi, muszáj elmosolyodnia. Váratlanul jött jókedve egyre erősödik. Színpadias mozdulattal végighúzza a kezét az arcán. Talán ideje lenne már megborotválkoznia. Kezdenek szúróssá válni az aprócska szőrszálak a bőrén. Senki sem szereti, hogyha szúrnak.
Csak áll a tükör előtt, és mosolyog.
Hirtelen zajt hall odakintről. Először csak halványan, aztán egyre erősebben. Nem kell megnéznie, hogy mi okozza a most már bántóan lármás hangot.
Egy rendőrségi sziréna az. Carter csakugyan nem aprózta el a dolgot.
Bobby megint felsóhajt és a revolver után nyúl. Maga elé emeli, és néhány másodpercig némán pihenteti rajta a szemét. Kintről valami kiabálást hall. Ez kizökkenti a transzból.
Megszorítja a fegyver markolatát, és az álla alá nyomja az időközben langyossá hűlt csövét. Közben egy pillanatig sem veszi le a szemét a tükörképéről.
Még mindig mosolyog.
Aztán, mintegy vezényszóra, meghúzza a ravaszt. Meg merne esküdni rá, hogy még hallja, hogy az apró pisztoly harmadszorra is eldördül. Vér fröccsen a tükörre, majd hirtelen sötét lesz.
 

 

1 komment

Címkék: bobby sorter

A bejegyzés trackback címe:

https://kisregenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr801584034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bustard 2009.12.09. 17:14:35

Ez nagyon jó volt! Bár megmondani nem tudnám, miért tetszett ennyire, de az tény, hogy jó kis olvasmány! :D
süti beállítások módosítása