Legnard gyalogos kelletlenül sétált a bolyváros sötét utcáin, miközben mindenhonnan szerencsésebb társai örömkiálltásait hallotta. A bolyváros ahol épp állomásoztak a bolygó holdján történő véres összecsapások után közel sem tűnt olyan szépnek mint amikor elsőnek megpillantotta a csapatszállító hajóból. Na persze az még azelött volt hogy az az istenverte Reimorh komisszár közölte vele: ma estére őt osztotta be őrjáratra. A szerencsétlen közlegény rögtön azután hogy megérkezett a szálláshelyre már indulhatott is tovább, arra sem volt ideje hogy a fekete szelvényekből összerakott páncélmellényén meghúzzon egy tartószíjat.
 

-Egyáltalán van még bárki más is aki őrjáratozik ebben az istenverte bolyban rajtuk kívül?- tört ki a keserű kérdés Tesslar gyalogosból, aki a lángszórójával a kis csapat utóvédét alkotta és egyszerűen gyomorforgatóan bűzlött a petróleumtól.
-Még nem érdeklődtem körbe a többieknél hogy nálluk mennyire szemét a komisszár, így nem tudom!- jegyezte meg Sylrag őrmester a közismerten szabadszájú tiszt, akit a komisszár valamiért ki nem állhatott, a többi őrjáraton lévő katonával együtt.
A viccen mind a tíz ember röhögött majd tovább sétáltak a kihalt utcákon. Az egyik mellékútról egy Kiméra fordult le melléjük, azonban ez is csak danonászó, részeg gárdistákkal volt tele, nem őrjáratozókkal.
-Azért eléggé bízhat a képességeinkbe a komisszár ha ránk bízta a teljes boly védelmét- jegyezte meg epésen Willonx, a szakasz legjobb mesterlövésze, aki a pletykák szerint régebben bérgyilkosként kereste a kenyerét, és még most sem hagyott fel teljesen ezzel a káros szenvedélyével.
-És vajon mire számít Reimorh komisszár? Hogy a túlélő Slaanesh hívek pont ide fognak menekülni, a Gárda szálláshelyére?- a költői kérdést Arkcez gyalogos egy szép nagy köpéssel tette nyomatékosabbá
-Nem. Arra számít hogy ettől majd nem fogjuk azt terjeszteni róla az inkvizíciónál hogy káoszfertőzött. Szegény csávó majdnem otthagyta a fogát.- utalta a komisszár ellen elkövetett és Sylrag őrmester által kieszelt egyik legdurvább poénkodásra az elővédet alkotó Kheil gyalogos.
-Az csak egyszer fordult elő, és egyébként is nem is én voltam- adta a megijdeten védekezőt az őrmester- De azért megnéztem volna a fejét amikor összefutott azzal az inkvizítorral.
Újabb jókedvű röhögés. A gárdán belül szinte bárki más egyértelmű eretnekségnek nyílvánította volna az elöbb elhangzottakat, ez a tíz ember azonban már jó másfél évtizede harcolt és élt túl ( na meg egy idő után szólt be minden nagyobb rangú tisztnek azoknak a háta mögött) ezredesük vezetése melett, s így lassan egymás között mindent megengedtek maguknak. Ha az ember tizenöt évig védi a másik hátát egy idő után akaratlanul is barátok lesznek.
-Na itt mindjárt letérünk a főútról!- jelentette Kheil gyalogos, majd előrefordult nehogy elhaladjanak a keresztút melett.
És akkor meglátta őket. A Káosz öt hatalmas és ronda démona állt az út kellős közepén. A középső majd két és fél méter magas, szarvakkal, szárnyakkal és a kezében egy hatalmas kétfejű csatabárddal. Közvetlen mögötte egy körübelül embermagas alak tetőtől talpig vérfoltos pólyába bugyolálva, ferde szájjal, sárga fogakkal fehérlő szemekkel. A harmadik aki kicsit hátrébb állt nőstény lehetett, melleit tisztán ki lehetett venni fekete páncélja alatt ami meglepően hasonlított a gárdisták felszerelésére. Karmai pont mint a birodalmiak bajonettje. A negyedik legjobban egy hullára hasonlított amit most halásztak ki a folyóból pár nap ázás után. Fekete haja zsíros csomókban omlott a vállára, szeme üveges és a semmibe meredő, bőrszíne határozottan zöldes, ruháik cafatokban egy kivételével: a nyakában lévő gallérszerűség tökéletesen éppen festett. Az ötödik csak most lépett ki az árnyékból. Arca egyszerűen annyira torz volt hogy már csak meg sem közelítette egy emberét, feje tetejéig kopasz volt, csak egy kis helyen, a koponyája legtetején hagyta meg a haját, amit aztán lófarokba kötött. Tömzsi ujjai között két kis pálcikát tartott, amikre a gárdisták által ismeretlen rúnákat véstek.
-Ezek mi a faszt keresnek itt?- sikította rémülten Legnard gyalogos miközben remegő kezéből majdnem kiesett a szabvány lézerkarabély- ezeket a szemeteket már rég legyilkolták az űrgárdisták azon a rohadt holdon!
Az őrmester, akit most sem hagyott el a hidegvére megállapította hogy halottak. Öt démonnal szembe a tíz embere csak egy dolgot tehet: arra vár hogy a Segmentum Pacificus emberei puszta szórakozásból tüzet nyissanak az ellenség pontos koordinátáira. Állítólag egytrilliárdból egyszer bejön, azonban Sylrag őrmesternek volt egy olyan sanda gyanúja hogy az az egy nem most lesz.
-Jól van fiük, legalább egyet vigyünk magunkkal!- ordította el magát Weskit gyalogos a szakasz leghevesebb tagja, miközben feltűzött bajonettel rohamra indult a csatabárdos démon ellen.
A gárdisták nagy része mintha csak erre várt volna tüzet nyitott Legnard gyalogossal az élen. Az öt démon meg csak állt, nyílván kiélvezték az utolsó reménytelen ellenállásban lévő hatalmas keserűséget és a tíz kis ember félelmének a szagát. Sylrag őrmester két másodperccel Weskit kitörése után riadt fel a kábulatból és a Segmentum Pacificussal kapcsolatos gondolataiból, és rögtön maximumra állította a lézerkarabély enegriáját, majd Gree gyalogossal együtt tüzet nyitott a tongyokba bugyolált alakra. Lövéseik energiája egy csupasz betonfalhoz lökte majd odaszegezte a lényt, aki így csak rángatózni tudott az össztűz alatt.
Társa, a csatabárdos felemelet a kezét mintha csak a segítségére akarna sietni ám ebben a pillanatban ért oda Weskit és szúrta a bajonette a gyomrába. Vörös, egészen normálisnak ható vér fröccsent a járdára. A lény fájdalmában felüvöltött, és hamarosn tovább fokoztra a hangerőt ahogy Legnard gyalogos kissé rosszul célzott lövése a feje helyett a jobb vállát és vele együtt a karját tépte le. A nőstény ekkor hátrálni kezdett vadul visítva.
-Mágiát akar használni a kurva!- bődült el Rend gyalogos aki elösször vette észre a mozdulatot, azonban mielött bármit tehetett volna a nősténydémon feje nyakkal együtt vérpárává vált.
-Egy null ide- jegyezte meg gúnyos félmosoly kíséretében Willonx miközben egy fehér kis rongydarabbal tisztította le az ujjlenyomatait a fegyverről. Vannak szokások amiket nem vetkőz le az ember, még akkor sem ha egy bolyváros utcáin vív élethalálharcot a káosz söpredékével.
Közben az őrmester és Gree gyalogos az utolsó apró kis enegriát is a lény testébe pumpálták a celláikból, aki továbbra is csak állt a falnál.
-Lángszóró!- üvöltötte el magát Tesslar gyalogos mire az őrmester és a társa rekordgyorsasággal vetették arrébb magukat tűzvonalból, amit most nyugodtan szó szerint lehetett érteni.
A forró napalm kivágódott a lángszóró csövéből, és a pokol lángjaival ölelte körbe a rongyokba bugyolált démont, majd pár másodperc múlva visszahúzódott egy falnál álló eleven fáklyát hagyva csak maga után. Azonban a káosz teremtménye továbbra sem adta jelét hogy meghalt volna. Ugyanolyan gúnyosan állt ott és meredt a gárdistákra.
„Ez a szar tényleg hallhatatlan?”- futott át a rémült gondolat az őrmester agyán, aztán meglátta hogy a démon elkezd csúszni lefelé, égő csíkot hagyva maga után. Halott volt már az első találatnál, csak a becsapódások energiája tartotta meg álló helyzetben.
Közben Weskit gyalogosnak sikerült kiszabadítania a bajonettjét ellenfele gyomrából, és új célpontot választott: kihasználva szintén magas alkatát ellenfele nyakán döfte keresztül a kést, ezzel elhallgattatva a toávbbra is ordítozó démont. Az i-re a pontos végül Legnard második, ezúttal pontosabb lövése tette fel, ami a lény száján keresztül kiégetett az agyából is egy jelentős darabot, majd a tarkóján távozott.
A káosz maradék két teremtménye látván társaik végzetét úgy döntöttek menekülnek. Ezen tettüket látva egy normális gárdista is követte volna a példájukat csak az ellenkező irányba. Csakhogy Sylrag őrmester osztagát még senki sem merte azzal megsérteni hogy normálisnak titulálja őket egy főnél többet számláló társaságban. Az osztag tagjai most már vérszemet kaptak és a káosz menekülő söpredékei után vetették magukat. A furcsa lófarkat viselő lassabb futónk bizonyult, ezért Arkcez és Ellnor gyalogos őt érték utol elöbb. Arkcez hátulról kirúgta mindkét lábát, mire a démon hanyattvágódott gerincrepesztő erővel. Ellnor, aki kicsit késöbb ért oda a feje fölé emelte a lézerkarabélyát és a földön fekvő szemébe szúrta a csövet, majd addig rángatta a ravaszt amíg ki nem ürült a tár. Az első három lövés még fejbe ment, a többinek már csak az úttest jutott.
Az utolsónak maradt vizihulla azonban szívósnak bizonyult, és jó tíz méterre lehagyta az őt üldöző Weskitet, aki végső megoldásként leszedte a bajonettet a lézerkarabély csövéről, majd egy kecses mozdulattal a démon hátába vágta. Az elesett a hirtelen jött késtől, a földetérést azonban már fej és élet nélkül volt kénytelen kivitelezni, ugyanis Willonx másodszorra is telibetalált.
A tíz gárdista egy ideig csak állt szótlanul, egymás sápadt képét figyelve, aztán mintegy vezényszóra kitört az ujjongás, ami szinte elnyomta több százezer részeg hangját.
-Ezt nevezem fiúk- üvöltötte fültől- fülig vigyorral Sylrag őrmester- Ez bekerül a legendák közé figyeljétek meg. Tíz ilyen kemény gyereket mint mi őrjáratozás közben meglep a káosz öt tetves démona, és mi emberveszteség nélkül legyőzzük és megöljük valamennyit! Na ezt aztán nevezem!
Szavait örömkiálltások tucatjai követték. Legnard az eget bámulta és fennhangon zengett egy hálaimát az Istencsászárhoz. Willonx a puskáját törlögette és közben üvöltött. Weskit mindenkinek vagy tízszer megmutatta a bajonettet ami két démon vesztét is okozta és esküdözött a saját anyjára hogy sosem törli le róla a káosz teremtményeinek a vérét, inkább igényel vagy lop egy újat valahonnan. Mindenki más gúnyosan éltette a komisszárt, aki akarva akaratlanul is hozzásegítette őket egy ilyen legendás győzelemhez.
Legnard látta meg elösször, ő ugyanis az eget nézte. A mosoly hihetetlen sebeséggel tűnt el az arcáról és adta át a helyét a felismerésnek. Hirtelen már tudta miért is volt olyan könnyű legyőzni azokat a déomonkat. Egész pontosan hogy miért hagyták magukat. Hogy miért nem harcoltak.
-Őrmester van itt egy kibaszott nagy probléma- szólt Sylrag őrmesternek, miközben az ég felé mutatott. A másik követte a kinyújtott kezet és az arca ugyanúgy elkomorult mint a gyalogosnak
-Emberek korai még ünnepelni- jelentette ki, mire a hangulat egykettőre lelohadt, és Legnard kinyújtott keze alapján hamarosan már mindenki ugyanolyan komor volt mitn az őrmester és a gyalogos.
-Basszameg- motyogta Ellnor és Tesslar gyalogos szinte egyszerre
-Jól felültünk nekik- jegyezte meg Arkcez is
A fejük fölött egy léghajóra emlékeztető robotmeghajtású jármű állt, az oldalán egy hatalmas kivetítővel amit úgy állítottak be hogy az utcáról is kénylmesen lehessen látni, és ami egy helyi viszonylatban eléggé híres zenekar ma esti produkcióját reklámozta. A propagandaszövegek között az állt hogy az előadók hagyományaikhoz híven ijesztő jelmezekbe fogják előadni a számaikat. Aztán váltott a kivetítő és a szöveg helyét egy kép vette át, amin ott volt a káosz nemrég legyilkolt öt harcosa, csak éppen maszk nélkül.
-Na jól van fiúk a következőket fogjuk tenni- ragadta vissza a parancsnokságot pár másodpercnyi hallgatás után Sylrag őrmester- Elösször is fogjátok ezt az öt hullát és ledobjátok a legközelebbi csatornába. Ha nem találtok legközelebbi csatornát akkor ástok egyet. Hivatalos jelentésben meg az fog állni hogy Legnardnak kiment a bokája és jó két órán keresztül próbáltuk visszarakni, ezért a kérdéses időpontban még csak elő sem fordultunk errefelé.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.